A bölcselet átadásának rendje
Így hogyan képes valaki aki eléréseket valósít meg, átadni az eléréseit a generációk számára és a diákok számára? Tudd meg, hogy két mód van erre: a gyökerek és az ágak módja. Minden világ és minden ami kitölti őket, minden egyes részletével, a Teremtőtől áradt ki, az Egy, Egyedi és Egységes gondolatból. És a Gyondolat maga szállt alá és teremtette ezt a sok világot és teremtményt, és az ő magatartásukat, ahogyan az Élet fájában és a Tikkuney Zohárban el lett magyarázva.
Ezért ők mind egyenlőek egymással, mint a pecsét és a lenyomata, ahol az első pecsét mindenben benne foglaltatik. Ennek eredményeképpen a Gondolathoz közelebbi világokat emiatt „gyökereknek” és a távolabbi világokat „ágaknak” hívjuk. Ez azért van így, mert a cselekedet vége a megelőző gondolatban foglaltatik.
Most meg tudjuk érteni az általános képet, ami a bölcseink legendájában van: „és a világ végéről nézi a végéig”. Nem azt kellett mondaniuk „…a világ kezdetétől a végéig?” De két vége van: egyik vége a céltól való távolságnak megfelelő, ami az evilág ágait jelenti és 2) egy végét „a végső célnak” hívják, mivel a célja feltárult az anyag végén.
De ahogyan elmagyaráztuk, „A cselekedet vége a kezdő gondolat. „Mivel megtaláltuk a célját a világok kezdetének. Ez az, amivel az „első világra” vagy az „első pecsétre” utalunk. Minden más világ ebből fakad, és ezért van hogy az összes teremtmény – mozdulatlan, növényi, állati és beszélő – minden egyes vonatkozásában a teljes formájában létezik az első világban. És ami nem létezik ott, nem tud megjelenni a világban, mivel nem tudja valaki azt adni, amit nem birtokol.

Gyökér és ág a Világokban
Most már könnyű megérteni a gyökerek és ágak helyzetét a világokban. Minden egyes levonata a mozdulatlan, növényi, állati és beszélő szintnek birtokolja a megfelelő részét a világban afölött, formakülönbség nélkül, csak a lényegéban történő különbséggel. Így egy állat vagy egy kő ebben a világban egy fizikai dolog, és az ő megfeleltethető állata vagy köve a Magasabb Világban már egy spirituális dolgot jelent, helyet vagy időt nem elfoglalva. Viszont a minősége ugyanaz.
És itt bizonyosan hozzá kell adnunk az anyag és forma közötti kapcsolatot, ami természetesen a forma minőségére vonatkozólag is meg van határozva. Ugyanígy a mozdulatlan, növényi, állati és beszélő szinttel kapcsolatban a Felső Világban, megtalálod a hasonlóságot a Felsőbbik Világgal. Ez az első világig folytatódik, ahol az összes rész teljes, ahogyan írva van, „és Isten végignézett mindenen amit megteremtett, és látta, hogy az nagyon jó.”
Ezért írták a Kabbalisták, hogy a világ minden középpontjában van, hogy megmutassák az efölöttit, hogy a cselekedet végén az első világ létezik, ami a cél. Ugyanígy a távolság a céltől az „világok alászállása a Kiterjedőtől” egészen a fizikai világig, a céltól legtávolabbi helyig.
Viszont, az összes fizikai dolog végső célja, hogy fokozatosan fejlődjön és elérje amit a Teremtő tervezett neki, ami az első világ. Összehasonlítva ezzel a világgal, amiben létezünk, ez az utolsó világ, ami az anyag végét jelenti. Ezért tűnik úgy, hogy a világ célja az utolsó világ, és mi, evilág emberei közöttük vagyunk.
 

Az Ari Kabbalája
Ez így volt az egyedi jelentőségű Kabbalista, az Ari megjelenéséig. Az ő elérése határokon túli volt és kinyitotta számunkra a Zohár nyelvezetét, és kikövezte az utunkat benne. Ha nem halt volna meg olyan fiatalon, nehéz elképzelni azt a Fénymennyiséget, amit kinyert volna a Zohárból. Az a kevés is amivel megáldattunk általa, kikövezte az utunkat és beszívott minket, egy valódi reményt adott, ami megnövekedett a generációkon keresztül és a megnövekedett értelmünk már képes teljesen felfogni is.
Mégis, meg kell értenünk az okát, hogy az Arit követő nagy bölcsek miért nem foglalkoztak olyan könyvek megírásával, ami ezt a bölcseletet elemezte volna, és kommentárt adhattak volna a Zohárhoz, és még azt is megtiltották maguknak, hogy láthatóak legyenek mások számára, és miért tették fel teljes életüket az Ari munkája megértésére. Ez nem azért történt így, mert nem hittek a bölcsek szentségében akik megelőzték az Arit; Isten ments, hogy így gondoljuk.Bárki, aki bölcs szemekkel lát, megértheti hogy ezek a nagyszerű bölcsek mérhetetlen eléréssel rendelkeztek az igazság bölcseletének szempontjából. Csak egy nemtörődöm bolond képes ezt kétségbe vonni. Viszont a bölcseletben nyugvó logikájuk az első három nyelvet követte.
Bár mindegyik nyelvezet igaz és helyénvaló, nem teljesen hatékony, és eléggé félrevezető tud lenni a Zohárban leírt ilyen szabályok szerint megfogalmazott Kabbala bölcseletének felfogása szempontjából. Ez azért van így, mert teljesen különböző nyelvezetet jelent, mivel ez teljesen el lett feledve. Emiatt nem használjuk az ő magyarázataikat, még a Leoni Mózes Rabbiét sem, vagy az ő utódaiét, mivel nem igazak azok a leírások, amivel a Zohárt magyarázzák, így egyetlen kommentátorra hagyatkozunk – az Arira.
A fentiek fényében ebből az következik, hogy a Kabbala bölcseletének belsősége nem más, mint a Biblia belsősége, a Talmudé és minden legendáé. Az egyetlen különbség közöttük azok magyarázatában van.
Hasonló ez ahhoz, mint mikor egy bölcsesség négy nyelvre van lefordítva. Természetesen a bölcselet lényege egyáltalán nem változott a nyelv megváltozásával. Csak arra kell gondolnunk, hogy melyik fordítás a legkényelmesebb arra, hogy átadja a bölcseletet a tanulónak.
Tehát ez a helyzet vár minket: az igazság bölcselete, azaz a bölcselet az Ő Isteniségének feltárulása az Ő módján a teremtmények számára, mint a világi tanítások is generációról generációra tovább kell hogy kerüljön. Minden generáció utal az előzőre és így a bölcselet fejlődik. Sőt mi több, alkalmasabbá válik, hogy a tömegek felé bemutatásra kerüljön.
Ezért minden bölcsnek át kell adnia a gyermekeinek és az elkövetkezendő generációknak mindent amit megkapott az előző generációk bölcsességéből, ahogyan a kiegészítéseket is, amivel őt magát jutalmazták. Nyilvánvalóan, a spirituális elérés – ahogyan az elérés által el van érve – nem lehetséges, hogy átadásra kerüljön, sőt mi több, hogy le legyen írva egy könyvben. Ez azért van így, mert a spirituális tárgyak nem érkeznek a képzelet leírásának megfelelően (bár írva van, „… és a próféták vezetőségében hasonlatosságot használtam,” ez nincs így szó szerint).
 

A Kabbala nyelvezete olyan mint bármilyen beszélt nyelv, és az előnye az egyetlen szóban rejlő jelentésben van!
Első látásra a Kabbala nyelvezete a három fent említett nyelvek keverékének tűnhet. Viszont az aki megérti, hogy hogyan használja azt, úgy fogja találni, hogy egyedi nyelvezet van benne a kezdetektől a végéig. Ez nem a szavakra vonatkozik, hanem a jelentésükre. Ez a teljes különbség közöttük.
Az első három nyelvben majdnemhogy nincs jelentése egyetlen szónak és ez lehetővé teszi a vizsgálódó számára, hogy megértse mire utal az a szó. Csak néhány szó kapcsolatából és némely esetekben érthető a tartalma és az jelentése. Az az előnye a Kabbala nyelvezetének, hogy minden egyes szó feltárja a tartalmát és a jelentését a mély pontossággal elmerülő vizsgáló számára, nem kevesebb ez mint bármelyik emberi nyelv: minden egyes szó a saját pontos meghatározását hordozza és nem lehet őket felcserélni egymással.

A bölcselet elfelejtése
A Zohár könyvének elzárása óta ez a fontos nyelv fokozatosan elfelejtődött, ahogyan egyre kevesebb ember használta azt. Szintén szükség volt egy olyan generációra, amikor a megszerző bölcs nem adta át azt egy megértésre képes tanítványnak. Ez mérhetetlen hiányt jelentett azóta.
Bizonyosan észre lehet venni, hogy a kabbalista Leoni Mózes Rabbi, aki az utolsó volt a sorban aki megértette azt, és aki miatt nem értették meg egy szavát sem amikor megjelent a világban. Ez azért volt így, mert azokban a könyvekben ahol bemutatja a Zohár könyvének részeit, tiszta számunkra, hogy nem egyáltalán nem értette azt és a Biblia nyelvezetéhez hasonlóan magyarázta. Teljesen összezavarta a megértést, bár ő maga csodálatos elérési szinteket valósított meg ahogyan az írásai megmutatják azt.
Így volt ez generációkon keresztül: az összes Kabbalista az életét arra tette fel, hogy megértse a Zohár nyelvezetét, de nem sikerült nekik, mivel ráerőltették a Biblia nyelvezetét. Emiatt a könyv elzárult előlük és etz érvényes volt a Leoni Mózes Rabbira is.
 

A Kabbala nyelvezete mindenben benne foglaltatik
A nevek és megnevezések és Gemátriák teljesen a Kabbala bölcseletéhez tartoznak. Az az oka, hogy a többi nyelvezetben is megtalálhatóak, hogy minden nyelvezet benne foglaltatik a Kabbala bölcseletében. Ez azért van így, mert ezek mind bizonyos vonatkozásai, amihez a többi nyelv segítséget nyújt.
De senkinek nem kellene azt gondolnia erről a négy nyelvezetről, amik arra szolgálnak, hogy elmagyarázzák az isteni feltárulás bölcsességét, hogy külön külön alakultak ki az idők során. Az az igazság, hogy mind a négy a bölcsek előtt jelent meg egyszerre.
Valójában mindegyikük magában foglalja a többit. A Kabbala nyelvezete létezik a Bibliában, mint ahogyan a Tzur-on (kövön) történő állás, a könyörület tizenhárom jellemzője a Tórában és a Micában és egy mértékig, érezhető minden egyes versben. Ők Izajás és Ezékiel szekerei is, és felettük az Énekek éneke, aminek összessége tisztán a Kabbala nyelvezete. Hasonló a törvényekhez és a legendákhoz, és méginkább igaz ez a kitörölhetetlen nevekkel, amik ugyanazt a jelentést viselik minden nyelvezeten.

A nyelvek kifejlődésének rendje
Mindenen belül egy fokozatos fejlődés található, és a legkönnyebben használható nyelv az, aminek a kifejlődése hamarabb ment végbe, mint a többié. Ezért az első termékek a Biblia nyelvezetén jelentek meg, hiszen az a legkényelmesebb nyelvezet és abban az időben elterjedt volt.
Ezt követte a törvények nyelvezete, mivel teljesen belemerült a Biblia nyelvezetébe, mert szükség volt rá, annak érdekében, hogy megmutassa az embereknek, hogy hogyan használják a törvényeket.
A harmadik volt a legendák nyelvezete. Bár sok helyen megtalálható a Biblián belül is, csak egy kiegészítő nyelvezetet jelent, mert a szellemessége sietteti az anyagok felfogását. Viszont nem lehet alapnyelvezetként használni, mert hiányzik belőle a gyökerek és ágak pontossága. Így ritkán használták és ezért nem fejlődött.
És bár a legendákat erősen használták a Tanáim és az Amoráim idején, ez csupán a Biblia nyelvezetével együtt történt, hogy kinyissa a bölcseink szavait Rabbi… kezdett, stb. (és egyéb ragok). Valójában, ennek a nyelvnek a kiterjedő használata a bölcseink által a Kabbala nyelvezetének elzárása után kezdődött, a Johanan Ben Zakáj napjai alatt, és közel ahhoz az időponthoz, azaz hetven nappal a Templom lerombolása előtt.
Az utolsó, ami kifejlődött, a Kabbala nyelvezete volt. Ez azért volt így, mert nehéz felfogni azt: az eléréshez valakinek meg kell értenie a szavai jelentését. Ezért, még azok, akik megértették azt, nem tudták használni azt, mivel a legtöbb részével egyedül voltak a generációjukban, és nem volt senki sem, akivel tanulni tudtak volna. A bölcseink ezt a nyelvet Másze Merkavának hívták, mivel ez egy különleges nyelv, amivel valaki ki tudja dolgozni a Herkev (fogalmazás) részleteit egyik fokozatról a másikra, és egyáltalán nem másikkal.
 

Négy nyelvezet, ami az Igazság Bölcsességében használatos

Négy nyelvezetet használnak az igazság bölcseletében:
1. A Biblia nyelvezete, a nevei és a benne használatos megnevezések.
2. A törvények nyelvezete. Ez a nyelvezet nagyon közeli a Biblia nyelvéhez.
3. A legendák nyelvezete, ami nagyon távoli a Bibliától, mivel nincs megerősítése a valóságban. Furcsa nevek és megnevezések jellemzik ezt a nyelvezetet, és ugyanígy nincs kapcsolata a fogalmakhoz, ami a gyökerek és az ágazatok módjának felel meg.
4. A Sefirot és a Parcufim nyelvezete. Általánosságban, bölcseknek erős szándéka volt, hogy elrejtsék ezt a megvetőitől, mivel abban hittek, hogy a bölcselet és az etika kéz a kézben működnek. Ezért az első bölcsek elrejtették a bölcseletet vonalakkal, pontokkal, felsőkkel és alsókkal. Így alakult ki az ábácé és a huszonkettő betűje számunkra.

A Biblia Nyelvezete
A Biblia nyelvezete az elsődleges és alapvető nyelvezet, ami tökéletes a szerepére, és legtöbb részében tartalmazza a gyökerek és az ágak közötti kapcsolatot. Ezt a nyelvezetet a legkönnyebb megérteni. Ez a nyelvezet a legöregebb is; ez a Szent Nyelv, amit Adam ha Rishon-nak tulajdonítanak.
Ennek a nyelvezetnek két előnye van és egy hátránya. Az első előny az, hogy nagyon könnyű megérteni, és az elérésben kezdők azonnal megértenek mindent, amire szükségük van. A második előny, hogy részletesen és mélységekben tisztáz le dolgokat, sokkal inkább teszi ezt, mint más nyelvezetek.
Az a hátránya viszont, hogy nem teszi lehetővé, hogy bizonyos vonatkozásokat vagy ok-okozati kapcsolatokat megbeszéljen. Ez azért van így, mert minden dolgot le kell tisztázni a teljes mértékig, ahogyan nem lesz ön-bizonyos abban, hogy megmutatja melyik elemre hivatkozik, hacsaknem bemutatja a teljes anyagot. Ezért, ahhoz hogy a legkisebb részletet is hangsúlyozza, egy teljes történetet kell bemutatnia. Ezért nem megfelelő a kis részletekre vagy az ok-okozati kapcsolatok feltárására.
Az imák és az áldások nyelvezete szintén a Biblia nyelvezetéből származik.

A Törvények Nyelvezete
A törvények nyelvezete nem a valóságból van, hanem a valóság létezéséből. Ez a nyelvezet teljesen a Biblia nyelvezetéből származik a gyökereknek és a törvényeknek megfelelően, amiket bemutatnak benne. Van egy előnye a Bibliához képest: teljesen részletez minden dolgot, és sokkal pontosabban rámutat a felső gyökerekre.
Viszont nagy hátránya a Biblia nyelvezetéhez képest, hogy nagyon nehéz megérteni. Ez a legnehezebb az összes nyelvek közül, és csak egy teljes bölcs, aki „belép és kilép sérülés nélkül” fogja elérni ezt. Természetesen benne foglaltatik az első hátrány is, ahogyan a Bibliából el lett véve.

A Legendák Nyelvezete
A legendák nyelvezetét könnyű megérteni az allegóriákon keresztül, amik teljesen illenek a megfelelő jelentéshez. A felszínes vizsgálatban könnyebbnek tűnik, hogy megértsük, mint a Biblia nyelvezetét. Mégis, a teljes megértés tekintetében nagyon nehéz nyelvezet, mivel nem korlátozza magát a gyökerek és az ágak közötti megfeleltetésekről való beszédre, hanem csak allegóriát használ és csodálatos szellemességet. Viszont nagyon gazdagan tár fel nehezen érthető és furcsa fogalmakat, amik az adott szint fokozatának lényegét adják, önmagáért, amit nem lehet elmagyarázni a Biblia és a törvény nyelvezetén.

A Kabbalisták Nyelvezete
A Kabbalisták nyelvezete egy nyelvezet, a szó szoros értelmében: nagyon pontos, és a gyökeret és az ágat is figyelembe veszi és oksági kapcsolatokat tár fel. Egyedi előnye, hogy képes korlátozás nélküli finom részletekre. Ezen keresztül szintén lehetséges hogy a kívánt anyagot közvetlenül megközelítsük, annak a szükségétől függetlenül, hogy tudjuk mi előzi meg vagy követi azt.
Viszont a finom előnyök ellenére, amit találsz benne, nagy hiba is van benne: nagyon nehéz elérni, majdnem lehetetlen, kivéve ha egy Kabbalista bölcs magyarázza el, és olyan bölcs, ami megérti azt a saját elméjével. Ez azt jelenti, hogy az is, aki megérti a többi fokozatot lentről Felfelé és Fentről lefelé a saját elméjével, nem fog egy szót sem érteni ebből a nyelvből, ameddig meg nem kapja azt egy olyan bölcstől aki már megkapta a nyelvet a tanárjától egy személyes kapcsolaton keresztül.
 

Spirituális kifejezések
A spirituálisnak nincs képe, mivel nincsenek betűk, amin elmélkednének. Még ha általában ki is jelentjük, hogy ez Egyszerű Fény, ami leereszkedik a keresőhöz, ameddig valaki fel nem öltözik és el nem éri azt az Ő feltárulásának mértékében, ez is egy kölcsönvett kifejezés. Ez azért van így, mert minden, amit „Fénynek” hívnak a spirituális világban nem olyan mint a nap fénye, vagy a gyertyafény.
Amire Fényként utalunk a spirituális világban, az emberi elméből van kölcsönvéve, aminek a természete olyan, mint mikor a kétely megoldódik az emberben, és valaki felfedezi a Fény bőségét és az örömet a testen belül. Ezért néha azt mondjuk, hogy „az elme fénye”, bár ez nincs így. A fény ami ezekre a részekre ragyog a test lényegiségében, ami képtelen megkapni a szándékolt vizsgálatot, bizonyosan alacsonyabbrendű az elménél. Ezért ezek az alacsonyabbrendű szervek megkaphatják és elérhetik ezt.
Mégis, hogy képesek legyünk az elmét megnevezni valahogy, „az elme fényének” hívjuk azt. Ugyanígy „Fényeknek” hívjuk a Felső Világok valóságának elemeit, ahogyan a fény teljességét és az örömet hozzák azok számára, akik elérik őket, a testen keresztül, fejtől a lábujjakig. Ebből az okból kifolyólag, azoka akik elérik a „öltözetet” úgy nevezhetjük, hogy ők Fénybe öltöztek.
Megkérdezhetjük, „Nem volna-e helyesebb őket olyan neveken szólítani, amit a vizsgálat közben használtunk, mint megfigyelés vagy elérés, vagy hogy valamit olyan kifejezésekkel mondjunk ki, amik hangsúlyozzák a noetikus elmét?” Az a helyzet, hogy ez nem olyan jelenség, mint a noetikus viselkedésforma, mivel az elme csak egy bizonyos ág, a valóság összes eleme között. Ezért megvan a saját módszere a testet öltésre.
Nem így van ez a fokozatokkal, ahogyan teljes egységet képeznek, ami minden elemet magába foglal, ami a világban létezik. Minden elemnek megvan a saját módozata. A legtöbb részben a dolgok felfogása hasonló a mozgó dolgok felfogásához: amikor valaki elér valamiennyi lényegiséget, valaki az egészét éri el, a fejtől a lábujjig.
Ha a noetikus elme törvényei szerint ítélkezünk, azt mondhatjuk, hogy elért mindent, amit tudott abban a lényegiségben, és még ha elmélkedik is újabb ezer évig, nem tud egy jottányit sem hozzátenni. Mégis, a kezdetekben nagyon hasonló a … ahhoz, hogy azt jelentse, hogy lát mindent de nem ért meg semmit sem abból, amit lát. Mégis, az idő múlásával el kell érnünk a járulékos dolgokat, hasonlóan az Iburhoz (elgondolás), Janikához (gondoskodás), Mohinhoz (felnőttség), és a másiodik Iburhoz. Ekkor elkezdi érezni és használni az eléréseket minden módon, amit kíván.
Viszont valójában, nem adott hozzá egy dolgot sem ezekhez az elérésekhez, amit megszerzett a kezdetekben. Olyan ez mint az érés: előzetesen éretlen volt, mivel nem tudta megérteni azt, és most már megérett és teljes.
Így láthattok egy nagy különbéget a noetikus jelenség viselkedéséhez képest. Ebből az okból, a meghatározások, amiknek használatához hozzászoktunk, nem lesznek teljesek a számunkra a noetikus jelenséggel. Arra kényszerülünk, hogy csak azokat az irányultságokat használjuk, amik érvényesek a fizikai dolgokra, mivel az ő alakjuk teljesen hasonló, bár a lényegiségük teljesen távoli.
 

A Bölcsesség Kiterjesztése Feltárásának fontossága
Mivel a Kabbala egész bölcselete a Teremtő feltárulásáról beszél, természetes, hogy nincs egyéb ennél sikeresebb tanítás, ami ezt a feladatot látná el. Ez az, amire a Kabbalisták törekednek – hogy úgy rendezzék el azt, hogy megfelelő legyen a tanulásra.
És így tanulmányozták azt, ameddig az elrejtettség ideje tartott (megegyeztek, hogy elrejtik ezt bizonyos okokból). Viszont, ez csak egy bizonyos időszakban tartott és nem örökké, ahogyan írva van a Zohárban ”Ez a bölcselet arra való, hogy az utolsó időkben táruljon fel, és még a gyermekek számára is elérhető legyen.”
Ezt követi, hogy a fent említett bölcselet nincs a Kabbala nyelvezetére korlátozva, ahogyan a lényege a spirituális Fény, ami az Ő Lényegiségéből árad, ahogyan írva van „Küldhetsz fillámokért, és ők elindulnak és azt mondják nekik: „itt vagyunk”” ez a két fenti módra utal: Fentről lefelé és lentről Felfelé.
Ezek a dolgok és fokozatok, a hozzájuk leginkább illő nyelvezetben terjednek ki, és valóban ők a világ minden élőlénye és a világban viselt magatartása, amik ennek az ágai. Ez azért van így, mert „Nincs egy olyan fűszál sem, aminek ne létezne egy angyala odafent, ami ráparancsol és azt mondja neki: „Növekedj!”. Így a világok egymásból emelkednek ki és egymásba vannak ágyazva, mint egy pecsét és a lenyomat benne. És mindaz, ami egyezik egymásban, lefelé az anyagi világig, ami a legtolsó ága, magában foglalja a Felette lévő világot, mint a pecsét lenyomatát.
Így könnyű rájönni, hogy beszélhetünk Magasabb Világokról csak az anyagi mivoltuk miatt, alacsonyabb ágakról, amik belőle fakadnak, vagy a viselkedésükről, ami a Biblia nyelvezete, vagy a világi tanítások révén, vagy az emberek által, ami a Kabbalisták nyelvezete, vagy a nevek szerinti megállapodásnak megfelelően. Ez volt a Geonim szerinti Kabbalában foglalt magatartás a Zohár rejtettsége óta.
Így tiszta lett, hogy a Teremtő feltárulása nem egy egyidejű megnyilatkozás, hanem egy folymatos dolog, ami egy időszak alatt tárul fel, és elégséges, hogy feltárja a legnagyobb fokozatokat, amik Fentről lefelé tárulnak fel és lentről Felfelé. A tetejükön és a végükön megjelenik a Teremtő.
Ez olyan mint egy személy, aki jártas minden ország embereinek dolgában a világon, és aki nem mondhatja, hogy a világ teljesen feltárult a számára, ameddig nem vizsgálta meg a legutolsó személyt és az utolsó országot is. Ameddig valaki nem érte el ezt, nem érhette el az egész világot.
Ehhez hasonlóan a Teremtő elérése is fokozatosan tárul fel. A keresőnek minden módot el kell érnie, mind a Felsőben és az alsóban. Nyilvánvaló, hogy a Felső Világok a fontosak itt, de őket együtt lehet elérni, mert nincs különbség az alakjukban, csak a minőségükben. A Felső Világok lényegisége tisztább, de a formák, amik egymásba ágyazódnak, és ami Felső Világban létezik szükségesen létezik a lejjebbi világokban mivel az alacsonyabba ágyazódik. Tudd azt, hogy ezek a valóságok és a viselkedésformájuk, ami a Teremtő elérésének kereséséről szólnak, a „fokozatok” nevét viselik, mivel az elérésük egymáson rendeződik el, mint a létra fokai.
 

A Tóra mint fűszer
A Tóra az egyetlen fűszer, ami lenullázza és legyőzi a gonosz hajlamot, ahogyan a bölcseink mondták „A Fény benne megváltoztatta őket.”

A Tóra szavainak többsége a tanulmányozásért létezik
Ez összeegyezteti, hogy miért beszél a Tóra a részek hosszúságáról, amik nem foglalkoznak a gyakorlati résszel, csak a tanulással, ami a bevezetést jelenti a Teremtés cselekedetébe. Ezek teszik ki a teljességét a Beshereet (Genezis), Shemot (Kivonulás) könyveknek és a Devarim (Törvények) könyvének legnagyobb részét, és szükségtelen mondani, hogy a legendák és kommentárokét is. Mégis mivel ők azok, akikben a Fény tartózkodik, a teste meg fog tisztulni, a gonosz hajlam legyőzetik és el fog jönni a Tórában való hitig, és a jutalomért és a büntetésért. Ez az első fokozata a munka betartásának.

A parancsolat egy Gyertya, és a Tanítás a Fény
Írva van, hogy „a parancsolat a gyertya és a tanítás a fény.” Ahogyan valaki, akinek vannak gyertyái, de nincs tüze, hogy meggyújtsa őket, a sötétben ül, ez a helyzet azzal is, akinek vannak Micvái de nincs Tórája, és a sötétben ül. Ez azért van így, mert a Tóra a Fény, aminél a test sötétsége megvilágosodik és világítani kezd.

A Tóra nem mindegyik része egyenlő Fény
A Tóra fentebb említett ereje, az a benne rejlő Fény mértékének tekintetében, bizonyos hogy a Tórát fokozatokra kell osztani, a Fénynek mértéke szerint amit valaki meg tud kapni abból, hogy tanulmányozza azt. Tiszta, hogy ha valaki latolgatja és elmélkedik a Tóra szavain, amik a Teremtőnek atyáink felé való feltárulására vonatkozik, a vizsgálónak több Fényt ad, mintha a gyakorlati dolgokat tanulmányozza.
Bár fontosabbak a cselekedetekre való tekintetben és a Fényre való tekintetben, a Teremtő feltárulása atyáink részére bizonyosan fontosabb. Bárki, aki őszinte szívvel kérte, hogy megkapja a Tóra Fényét, meg tudja ezt erősíteni.
 

A Kabbala tanulásának fontossága
Egy vitára hajlamos egyén azt mondaná „Ennek következtében ez a bölcselet azoknak szól, akik már kaptak egy kinyilatkoztatást az Isteniségből, de milyen jelentőséggel bírhat az emberek többsége számára ennek a kifinomult bölcseletnek az ismerete”?
Valóban eléggé elterjedt vélemény az, hogy a vallás és a Tóra elsődleges célja a cselekedetek megtisztítása, és csupán az kívánatos, hogy betartsák a fizikai Micvákat (parancsolatok), minden továbbgondolás, vagy várt eredmény nélkül. Így is volt, azok akika tanulták a kinyilatkoztatást, azok számára a gyakorlati cselekedetek teljesen elégségesek voltak.
Mégsem ez a helyzet. A bölcseink már megmondták, „Miért kellene a Teremtőnek foglalkozni azokkal, akik torkonszúrják a másikat? Mindenekelőtt a Micvákat csak a tiszta embereknek adták.” Így van egy cél a cselekedetek megfigyelésén túl, és a cselekedetek csak ennek a célnak az előkészületei. Viszont tisztán ha a cselekedetei nem a kitűzött célt szolgálják, olyan mintha semmi sem létezne. És szintén le van írva a Zohárban: „Egy Micva (parancsolat) cél nélkül olyan, mint a test lélek nélkül.” Így a cél is a cselekedettel kell, hogy társuljon.
Az is nyilvánvaló, hogy a célnak igaz célnak kell lennie, ami érdemes a cselekedetre, ahogyan a bölcseink mondták a versben „és elválasztalak az emberektől, mert az Enyém leszel, tehát az elválasztás az Én nevemért történik. Ne engedjétek mondani, hogy „a disznó nem lehetséges”. Inkább azt mondjátok, hogy „lehetséges, de megteszem, amit a Mennyei Atyám parancsolt nekem””.
Így ha valaki kerüli a disznót, mert undorodik tőle, vagy valamilyen testi sérülés miatt, ez a cél nem segít és nem tekinthető Micvának, hacsaknem valakinek nincs meg az egyedi és megfelelő szándéka, amint a Tóra megtiltott. Tehát ez a helyzet minden egyes Micvával, csak akkor tisztul meg valaki szervezete folyamatosan, ha betartjuk a Micvot-ot, ami a kívánt cél.
Ezért a fizikai viselkedések tanulmányozása nem elégséges; úgy kell tanulmányoznunk ezeket a dolgokat, hogy a kívánt szándékkal tegyük azt, hogy mindent a Tórában és a Tóra Adományozójában való hittel figyeljünk meg, azzal hogy létezik Ítélkezés és létezik Bíró.
Ki olyan bolond, hogy nem érti meg, hogy a Tórában és a jutalomban és büntetésben való hit, amiben megvan az erő hogy sóvárogjon efelé a nagy dolog felé, több tanulmányt igényel és megfelelő könyveket? Ezért még a cselekedet előtt, a tanulmány szükséges, ami megtisztítja a testet, hogy úgy növekedjen, hogy az hozzászokik a Teremtőben való hithez, az Ő Törvényeihez, és az Ő Gondviseléséhez. A bölcseink azt mondják erről, hogy „megteremtettem a gonosz hajlamot; és megteremtettem számára a Tórát, mint egy fűszert.” Nem azt mondják „megteretmtettem a Micvákat, mint egy fűszert”, mert a „kezesednek szükséges van egy kötvényesre” ahogyan a gonosz hajlam vágyik a tisztátalanságra, és nem engedi számára betartani a Micvákat.
 

 A Kabbala és annak lényegének tanítása

Mi a Kabbala bölcselete? Mint egy egész, a Kabbala bölcselete az isteni jelleg feltárásával foglalkozik, az odáig vezető úttal és annak minden vonatkozásával – azok, akik felülemelkedtek a világokon, és azok számára, akiknek az a sorsa, hogy feltáruljon előttük, és minden egyes jelenséggel, ami valaha megjelenhet a világokban, az idők végezetéig.

A Teremtés célja

Mivel nincs olyan cselekedet, aminek ne lenne valamijen céja, bizonyos, hogy a Teremtőnek is célja van azzal a világgal, amit a Teremtésben elénk tárt. És a legfontosabb dolog ebben az egész változatos valóságban az az érzék, amit az állatoknak adott – hogy mindegyikük érzi a saját létezését. És a legfontosabb érzékelés, a kényelemérzet, amit csupán az ember kapott meg, ami alapján érzi a fájdalmat vagy a kényelmet. Ezért bizonyos, hogy a Teremtőnek célja volt a teremtésével, ennek tárgya az ember. Azt mondták róla, „Az Úr minden munkája érte létezik”.
De még meg kell értenünk, hogy mi az a cél, amivel ezt a mindenséget megteremtette a Teremtő? Valóban az, hogy magasabb, fontosabb fokra emelkedjen, hogy érezze az Istenét úgy, ahogyan az emberi érzékekkel érez, amik már megadatottak számára. És ahogy valaki tudja és érzi a barátja kívánságait, úgy fogja megtanulni a Teremtő szavait, ahogyan Mózesről megírták, „És a Teremtő szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogyan az ember egy barátjához beszél.”
Bárki lehet olyan, mint Mózes. Kétségtelen, hogy bárki aki a Teremtést vizsgálja előttünk látni fogja az azt Működtető nagy örömét, aki addig alakítja a sorsát, ameddig az szert nem tesz a csodálatos észlelésre, hogy képes legyen a Teremtővel beszélgetni és úgy társalogni Istennel, mint ahogyan azt egy barátjával teszi.

Fentről lefelé
Tudvalevő, hogy a cselekvés vége, a megelőző gondolatban benne lakozik. Mielőtt valaki gondolkodni kezd arról, hogy hogyan építsen egy házat, az illető arra gondol, milyen lehet majd benne lakni, ami a cél. Ennek megfelelően vizsgála az ábrákat, hogy azt a célnak megfelelővé tegye.
Így van ez a mi anyagunkkal is. Ha egyszer már tanultunk a célról, az tiszta, hogy miből áll a Teremtés, minden sarkon belülről és kívülről, teljesen előzőleg elrendezve, hogy nevelje az emberiséget a közepéről, hogy fejlessze képességeit, ameddig meg nem érzi az Isteniséget, mint ahogyan valaki a saját barátját érzi.
Ezek az emelkedések olyanok, mint egy létra fokai, fokról fokra elrendezve, ameddig teljessé nem válik és eléri célját. És tudni kell, hogy ezeknek a fokoknak a mennyisége és minősége két valóságban van megformálva: 1) Az anyagi lényegek létezésében és 2) a spirituális fogalmak létezésében.
A Kabbala nyelvében úgy hívják őket, hogy „Felülről lefelé” és „lentről Felfelé”. Ez azt jelenti, hogy a megtestesült anyagok az Ő Fényének kinyilatkoztatási fokozatai Felülről lefelé – az első forrástól, amikor bizonyos mennyiségű Fény az ő Lényegiségétől el lett vágva és Cimcumról Cimcumra le volt korlátozva (megszorításról megszorításra), ameddig a testi világ megszületett ebből, megtestesült teremtményekkel annak teljesen az alján.

Lentről Felfelé
Ezután kezdődik a lentről Felfelé tartás rendje. Ezek azok a létrafokok, amin az emberiség felmászik, hogy elérje a teremtés célját. Ez a két valóság minden részletében tárgyalásra kerül a Kabbala bölcseletén keresztül.

Az emberi szellemtől idegen megnevezések

Az előzőleg elmagyarázottak alapján rájöhetünk, hogy miért találunk néha olyan megnevezéseket a Kabbala könyvekben, amik idegenek az emberi szellem számára. Bőségesen előfordulnak ilyenek az alapvető Kabbala könyvekben, amik a Zohár és a Tikkunim, és az Ari könyvei. Valóban zavarbaejtő, miért használtak ezak a bölcsek ilyen szerény megnevezéseket, ilyen magasztos, szent eszmékre.
Mégis teljesen meg fogjuk érteni, miután elsajátatottuk a fenti fogalmakat. Az azért van így mert a világ egyik nyelve sem alkalmas elmagyarázni ezt a bölcseletet, kivéve azt, ami ilyen célból született, nevezetesen az Ágak Nyelve, ami a Felső Gyökerekhez kapcsolódik.
Így nyilvánvaló, hogy egyetlen ág sem hanyagolható el annak alacsonyabbrendűsége miatt, hogy aztán ne használják arra, hogy a kívánt fogalmat a bölcselettel való kapcsolatában kifejezze, mivel nincs más ág a világunkban, ami átveheti a helyét.
Ahogy egy hajhagymából nem nő két hajszál, úgy nem találhatunk két ágat, ami ugyanazon gyökérhez kapcsolódna. Ennélfogva egy-egy jelenséget fel nem használva elvesztünk egy-egy spirituális fogalmat, ami a Felső Világhoz kapcsolódik, mivel nincs egyetlen szavunk sem hogy pontosan helyettesítse aztokat és beazonosítsa a gyökeret. Továbbá egy ilyen eset teljes egészében megrontaná a bölcseletet, mivel hiányozna egy láncszem a fogalomhoz kapcsolódó bölcseletben.
Ez az egész bölcseletet megcsonkítja, mert a világon nincs még egy bölcselet, ahol a dolgok annyira egybeolvadnak és kapcsolódnak az okság és okozatiság módján, elsődleges szinten és következetek szintjén, fontosként, mint amilyen a Kabbala bölcselete, fejtől lábujjakig összekapcsolva, mint egy hosszú láncolat. Ennélfogva az ideiglenes információkieses miatt az egész bölcselet elsötétül szemeink előtt, mivel annyira nyagyon erősen össze vannak kapcsolódva a részei, szó szerint egybeolvadva.
Most már nem lepődünk meg az esetleges idegen megnevezéseken. Nincs szabad választásunk a nevekkel kapcsolatban, hogy helyettesítsük a rosszat a jóval, vagy a jót a rosszal. Mindig az ágat vagy a következményt kell használnunk, ami minden tekintetben precízen a Felső Gyökérre mutat. Sőt mi több, az anyagot ki kell terjeszteni és pontos meghatározásokkal szolgálni tanulótársaink felé.
 

 Kinyilatkoztatás egy bölcs kabbalistától egy megértő hallgató felé

Így írta Ramban a Tórához főzött bevezetésébeb: „és igaz szövetséget kötök azzal, akik alaposan megvizsgálják ezt a könyvet, minden utalásból amit a Tóra titkaihoz fűzök, határozottan kijelentem, hogy a szavaimat nem fogja elme, vagy intelligencia felfogni, kivéve egy bölcs kabbalista szájából, aki egy felfogni képes hallgatósághoz beszél.” Shogyan Rav Haim Vital írta az Élet fájához írt bevezetőjében, és szintúgy, ahogyan a bölcseink mondták (Hagiga, 11): Senki sem tanulja a Kabbalát önmaga számára, kivéve, ha bölcs és saját elméjével fogja fel a dolgokat.”
Teljesen megértették szavait, amikor azt mondta, valaki csak a bölcs kabbalistától kaphat útmutatást. De miért fontos, hogy a tanuló először bölcs legyen és a saját elméjével fogjon fel dolgokat? Sőt mi több, ha nem teszi, nem taníthatják tovább, legyen bár a legigazabb ember a világon. Ehhez kapcsolódóan, ha valaki bölcs eléggé, hogy a saját elméjével fogjon fel dolgokat, miért van rá szüksége, hogy másoktól tanuljon?
Az előzőleg elmondottakból a teljes egyszerűséget érthetjük meg: láttuk, hogy se szavaink, se ajkaink teljessége nem tud segíteni átadni akár egyetlen szót is a spirituális, isteni anyagokból, a képzeletibeli időn és helyen túl. Ehelyett különleges nyelvezet létezik az ilyen anyagokra, ami az Ágak Nyelve, amegy a Felső gyökerekhez való kapcsolatot jelzi.
Viszont ez a nyelvezet, más nyelvektől eltérően szélsőségesen megfelel arra a feladatra, hogy beleássuk magunkat ebbe a bölcseletbe, de csak akkor ha a hallgató bölcs eléggé a saját igazában, azaz tudja és megérti a módot, ahogyan az ágak a gyökerekhez kapcsolódnak. Ez azért van így, mert ezek a kapcsolatok nem olyan tiszták, amikor lentről felfelé haladunk. Más szavakkal lehetetlen a Felső Gyökerekre történő következtetéseket levonni pusztán az alsó ágak megfigyeléséből.

Ennek eléggé ellentmondóan az alacsonyat a Magasabból tanuljuk meg. Így először a Felső Gyökereket kell elérni, azon a módon, ahogyan a spirituálisban vannak, minden képzeleten túl, tiszta eléréssel. És Egyszer, ha behatóan elértük a Felső Gyökereket saját elménkkel, akkor tanulmányozhatjuk az ebbe a világba lelógó ágakat és tudjuk meg, hogyan kapcsolódik minden egyes ág a Felső Világhoz, minden rendjében, mennyiségben és minőségben.
Ha valaki tudja és teljesen megérti mindezeket, közös nyelv alakul ő és a tanára között, ami történetesen az Ágak Nyelve. Használatával a kabbalista bölcs átadhatja a bölcseletről szóló tanokat, hogyan viselkednek a dolgok a Felső Spirituális Világokban. Mindazokat a felismeréseket, amit tanárjától kapott, és mindazokat, amik a bölcselet kiegészítőiként önmaga fedezett fel. Ez azért van így, mert közös nyelvük van és megértik egymást.
Viszont amikor a tanítvány nem elég bölcs és nem érti meg egyedül a nyelvet, vagyis hogyan fejezik ki az ágak a gyökereket, a tanár természetesen egyetlen szót sem tud átadni a spirituális bölcseletből, és mégkevésbé képes a bölcselet részleteit megtárgyalni vele. Ez azért van így mert nincs közös nyelv, amit használnának, és némává válnak egymás felé. Így szükség van arra, hogy a Kabbala bölcseletét csak úgy tanítsák, hogy a hallgató elég bölcs és a saját elméjével fogja fel a dolgokat.
De fel kell tannünk egy további kérdést: hogyan válik a tanítvány elég bölccsé, hogy olyan sokat tudjon az ágak és gyökerek kapcsolatáról, ahogyan a Felső Gyökereket vizsgálja? Az erre a válasz, hogy a hallgató erre való bármiféle törekvése hiábavaló, a Teremtő segítségére van szükségünk! Ő tölti be azokat, akik bölcsességgel éreznek rá a Teremtő szeretetére, megértően, és készséggel arra, hogy a finom eléréseket megvalósítsák. Itt bármiféle hús és vér segítsége lehetetlen.
Csakugyan, ha engedékeny lesz egy személy iránt és kifinomult megvalósításokkal ruházza őt fel, csak úgy képes ez a valaki jönni és a Kabbala bölcseletének hatalmas lényegiségét felfogni, és csakis egy kabbalista bölcstől, továbbá úgy hogy közös nyelvezetük van.

 A kabbalisták nyelvezete az ágak nyelve

Ez azt jelenti, hogy az ágak jelzik a gyökereiket, azt a formát, ami a Felső Világban szükségszerűen létezik. Ez azért van így, mert semmi sem képez valóságot az alsóbb világokban, ami nem a Legfelső Világból ered. Úgy mint a pecséttel és a lenyomattal, a Felső Világbeli gyökér kényszeríti az alsóbb világokban lévő ágat, hogy megmutassa teljes valóját, ahogyan a bölcseink mondták, hogy a sors a Felső Világból ami kapcsolatban áll az alanti fűvel arra kényszeríti azt, hogy belteljesítse a növekedését. Ezért minden egyes ág ebben a világban nagyon pontosan meghatározza a formáját, ami a Felső Világban rejlik.
Így a kabbalistáknak kötött és jegyzetekkel ellátott szótáruk van, ami képes arra, hogy kiváló beszélt nyelv legyen. Lehetővé teszi számukra, hogy megvitassák egymással a Spirituális Gyökerek Felső Világokbeli eseményeit, pusztán azáltal, hogy megemlítik kézzelfogható evilági ágat, ami testi érzékeinkkel jól felfogható.
A hallgatóság megérti a Felső Gyökeret, amire a fizikai ág mutat, mert kapcsolatban áll vele, mivelhogy a lenyomata. Így minden a kézzelfogható teremtésben létező rész minden esetben jól definiált szóvá és megnevezéssé vált számukra, ami utal a Felső Spirituális Gyökerekre. Bár nem létezhet szóbeli kifejezés a spirituális helyükön a létezőkre, mert túl van minden képzeleten, elnyerték a jogot, hogy teljes tökéletességükben fejezzék ki azokat, az ágaikon keresztül, amik itt a hétköznapi világban szemünk láttára rendeződnek.
Ez a beszélt nyelv természete a kabbalisták között, ami alatt közvetítik spirituális megvalósításaikat személyről személyre, generációról generációra, egyaránt a beszélt szó és az írás eszközeivel. Teljesen megértik egymást, adott számukra a legteljesebb pontosság, ami a kutatások bölcsességének megtárgyalásához kell, olyan precíz definíciók, amiken keresztül nem tévedhetnek. Ez azért van így, mert minden ágnak megvan a természetes, egyedi meghatározása, és annak abszolút definíciója megmutatja a Felső Világban rejlő gyökeret.
Tartsuk észben, hogy ez az Ágak Nyelvezete a Kabbalában jobban képes kifejezni a bölcsesség meghatározásait, mint akármelyik beszélt nyelvünk. A nyelvészet tudománya által tudjuk, hogy a nyelveket a tömeges használat módosítja. Más szavakkal, a szavak túlzott használata során eredeti jelentésüket elvesztik, nehézségeket okozva azoknak, akik pontos meghatározásokkal akarnak dolgozni, akár szóban, akár írásban.
De nem ez a helyzet a Kabbala tanulmányok során használt ágak nyelvével: a teremtmények nevéből ered és az azokkal zajló eseményekből, amik a szemünk láttára történnek és a természet megváltoztathatatlan törvényei határozzák meg azt. Az olvasókat és hallgatókat így sosem vezeti félre a nekik magyarázott szó, mivel a természetes definíciók tökéletesen megingathatatlanok és törhetetlenek.

 A Fizikai világ fogalmai és a Kabbala könyvekben olvasható fizikai jellegű nevek
Bármelyik értelmes ember megértené, hogy amikor spirituális témákkal foglalkozunk, például olyannal, mint az Isteniség, nincsenek olyan szavaink vagy betűink, amin elmélkedhetnénk. Ez azért van így , metrt a teljes szótárunk az érzékeink és képzeletünk betűinek kombinációja. Így hogyan is segíthetnének ott, ahol sem képzeletünk, sem érzékeink nem működnek?
Mégha a legfinomabb szót is vesszük, amit ilyen témákra használunk, ami a „Felső Fényt” vagy az „Egyenes Fényt” jelenti, ez még mindig képzeletbeli és a Nap fényéből vettük kölcsön, vagy egy gyertyafényből, vagy abból a fényből, ami egy-egy nagyobb kételyen való keresztülkerülésünket jellemzi. Mégis hogyan tudnánk spirituális környezetben használni őket az Isteni utakra? A vizsgálódó számára ezek megtévesztőek lehetnek.
Kiváltképpen így van, amikor valaki valami racionálsat szeretne felfedezni ezekben a szavakban, hogy segítsék őt a bölcsesség kutatásának útján. Itt a bölcsnek kegyetlenül pontos meghatározással kell szolgálnia, hogy segítse a megfigyelőt.
És ha a bölcs csupán egyetlen sikertelen szóval is téved, bizonyosan összezavarja és félrevezeti az olvasókat. Nem fogják megérteni egyáltalán, hogy mit mond ott, azelőtt, azután és semmit azzal a szóval kapcsolatban, mégha az mások számára nyilvánvaló is, akik a bölcselet könyveit tanulmányozzák.
Így gondolkozzunk el rajta, hogyan is volna lehetséges a kabbalistáknak hibás szavakkal elmagyarázni a bölcseletükben rejlő összefüggéseket? Ugyaníg köztudott, hogy hibás néven keresztül nem tudunk meghatározni semmit, az ilyen hazugságoknak se füle se farka.
Valóban itt válik szükségessé, hogy elsődleges tudomásunk legyen a Gyökerek és Ágak törvényéről, ami által a szavak kapcsolódnak egymáshoz.

A gyökerek és ágak törvénye, ami alapján a Világok kapcsolatban állnak
A kabbalisták ráébredtek, hogy a négy világ formája, amit Acilutnak, Briának, Jecirának és Asszijának neveznek - amik az első, legmagasabb világgal, Aciluttal kezdődnek és a testi, kézzelfogható világgal, Asszijával végződnek – tulajdonképpen minden tartalomban és történésben megegyeznek. Ez azt jelenti, hogy bármi, ami az első világban gyökeredzik, a következő, alatta létező világban is változatlan formában megjelenik. Ez hasonlóképpen igaz az összes őket követő világra, egészen eddig a kézzelfogható világig.
Nincs különbség közöttük, csak egy különféle fokozat, a valóság elemeinek lényegét tekintve minden világban. A valóság elemeinek lényege az első, legmagasabban nyugvó világban tisztább, mint a többiben alatta. És a valóság elemeinek lényege durvább a másodikban, mint az elsőben, de tisztább azoknál, amik alacsonyabb szinten vannak.
Ez ugyanúgy folytatódik egészen le az előttünk fekvő világig, aminek elemeinek lényege a valóságban durvább és sötétebb, mint az összes azt megelőző világban. Viszont a valóság alakjai és elemei és minden egyes történéseik változatlanul és egyenlően érkeznek minden világba, mint mennyiségi mint minőségi értelemben véve azokat.
Ezt a viselkedésformát egy pecséthez és annak lenyomatához hasonlítják: minden forma a pecséten tökéletesen átminősül minden részletével és bonyolult minőségével együtt a nyomtatott tárgyra. Ugyanígy van ez a világokkal, ahol minden egyes alsóbb szint olyan, mint az eggyel feljebb levő lenyomata. Ezért minden forma a Felsőbb Világban aprólékosan lemásolódik mint mennyiségét, mint minőségét tekintve az alsó világba.
Így nincs olyan eleme a valóságnak vagy előfordulás az alacsonyabb világokban, aminek nem találnánk meg a hasonmását a világban Afölötte is, megfelelőt egymásnak, mint egy tó két csepjje megfelel. Ezeket „Gyökérnek és Ágnak” hívják.Ez azt jelenti, hogy bármiféle dolog, amit az alsó világban fellelünk az a mintázatának ága, ami az alsóbb elem gyökereként a Felsőbb Világban található, és aminek az alsóbb világban a dolog a lenyomatát képezi.
Ez volt a lényege annak, amit a bölcseink mondtak, „Nem találhatunk egy fűszálat sem idelent, amit ne a sors és egy fenti őr istápolna és mondaná neki, „nőjj”!” Ez azt jelenti, hogy a gyökér, amit „sorsnak” neveznek szorgalmazza, hogy nőjön és betöltse annak jellemzőit mint mennyiségét, mint minőségét tekintve, ugyanúgy, mint a pecsét és a lenyomat. Ez a Gyökerek és Ágak törvénye ami a valóság minden egyes történésére igaz, minden egyes világban, a Felette levő világ viszonylatában.

Két irányultság – Fentről lefelé és lentről Felfelé

Ezt a bölcseletet általában két egymással párhuzamos, azonos súllyal bíró rendszerre osztják, mint a tóban zajló két cseppet. Az egyetlen különbség köztük az, hogy az első rendszer Fentről lefelé érkezik, ebben a világba, és a második visszafelé lentről halad, pontosan ugyanazokon az utakon és jegyeken keresztül, amik akkor jelentek meg, mikor Fentről lefelé kiáradtak.
Az első rendszert úgy nevezik, hogy a „világok alászállásának a rendszere, Parcufok és Szfirák” minden egyes történésükkel együtt, akár állandó válzozásról, akár ideiglenesről legyen is szó. A második redszert úgy hívják, hogy a „prófécia és a Szent Lélek elérése és fokai”. Egy személy, aki kiérdemelte ezt, ugyanazokat a nyomokat és kapukat kell kövesse, és fokozatosan elérjen minden részletet és minden lépcsőfokot, pontosan ugyanazokon a szabályokon át, amik nyomot hagytak benne a Fentről lefelé történő kiáradás során.
Az Isteni lényeg kinyilatkoztatása nem egycsapásra történik, hanem lépésről lépésre, bizonyos idő elmúltával, a tisztuláson és az fokozatok elérése során, amíg az illető fel nem fedezi a Fentről kiinduló összes fokot lefelé. És mivel egy elérési sorrendben jönnek az újabb és újabb lépések egymás után, és egymás fölé, mint a létra fokai, éppen ezért „fokoknak” (lépéseknek) hívjuk őket.

Elvont nevek
Sokan úgy gondolják, hogy a szavak és a nevek a Kabbalában egyfajta absztakt, elvont nevek. Ez azért van így, mert az Isteniséggel és a spiritualitással foglalkozik, amik időn és téren túl léteznek, a képzeletünk határain túl. Emiatt úgy döntöttek, hogy csak elvont nevekben beszélnek, vagy még rejtettebbekben és emelkedettebbekben, mint az elvont nevek, amikor teljesen a kezdetekről van szó, olyan történésektől, amik mentesek az emberi képzelet alkotta elemektől.
De valójában nem így van. Ezzel ellentétben, a Kabbala kizárólag olyan szavakat és megnevezéseket használ, amik konkrétak és valóságosak. Makacs szabálya a kabbalistáknak, hogy „Valamit, amit nem érünk el, nem határozunk meg se névvel, se szóval.”
Itt tudni kell, hogy az „elérés” szó (héber: Hasaga) a megértés végső fokát jelenti, Ez abból a mondatból származik, hogy „amit a kezednek el kellene érnie” (héber: Ki Tasig Jadha). Ez azt jelenti, hogy mielőtt valami nem válik teljesen világossá, és nem ismerjük annyira, mint a tenyerünket, a kabbalisták nem tekintik azt elértnek, csupán megértettnek, felfogottnak, és így tovább.

A Kabbala bölcsletének aktualitása
Még a szemünk előtt található testi valóságban is találhatunk aktuális dolgokat, bár fel sem fogjuk és nem képzeljük el a lényegiségüket. Az olyan dolgokat, mint az elektromosság és a mágnes, „fluidumoknak hívjuk”.
Mindazonáltal ki állíthatja, hogy ezek a nevek nem valóságosak, amikor élénken és kielégítően ismerjük működésüket? Nem is lehetnénk jobban közönbösek a tény felé, hogy nem fogjuk fel a folyamat lényegét önamagában, nevezetesen önmagát az elektromosságot.
Ez a név kézzelfogható és hozzánk közeli, bár teljességgel az érzékszerveinken alapuló felfogás határozza meg. Még a kisgyerekek is tisztában vannak olyan fogalmakkal, mint „elektromosság”, mint ahogyan ismerős számukra a kenyér, a cukor és így tovább.
Sőt mi több, ha szeretnénk egy kicsit tesztelni a részletekre való érzékenységünket, elmondhatom, hogy egészében véve nincs olyan dolog, mint bármiféle Teremtő felfogása, tehát teljességgel lehetetlen hogy elérjük bármiféle teremtményének lényegiségét, még azokét sem, amiket egyébként kézzeltapinthatóan érzünk.
Így mindaz, amit barátainkról és rokonainkról tudunk az előttünk zajló cselekedetek világában, semmi több, mint „cselekedeteik megimerése”. Úgy bukkannak fel és születnek ezek, hogy az érzékeink alapján asszociálunk, ami teljes megelégedettséggel tölt el minket, bár végülis nem vagyunk tisztában a lényegiségükkel.
Sőt mi több, nem fogjuk fel vagy érjük el saját lényeigségünket sem. Minden, amit a saját lényegiségünkről tudunk, nem több egy sor olyan cselekedetnél, ami lényegiségünkből sugárzik.
Most már könnyen levonhatjuk a következtetést, hogy minden név és megjelölés a Kabbala könyvekben valójában valós és tényszerű, bár nincs tulajdonképpeni elérésünk a tárgyalt dolgokról valójában. Az ezért van így, mert akik elmerülnek bennük, teljesen kielégíti őket azok egészt kitöltő minőségüknek személyes élményükön keresztüli felfogása, ami azt jelenti, hogy a cselekedetek puszta felfogása úgy bukkan fel és születik meg, hogy a Felső Fényre asszociálunk és azokra, akik felfogják azt.
Viszont teljességgel megfelel a következő szabálynak: „Minden, ami kilépett és eltávolodott az Ő gondviseléséből a Teremtés természetén keresztül vált valóvá, és teljességgel kielégítő minőségű.” Ugyanígy valaki nem kívánhatja, hogy egyik kezén hatodik ujja nőjön, mert az öt ujj, teljességgel kielégítő minőségű.

A Kabbala bölcseletének lényege

Mielőtt a Kabbala sokak által tárgyalt történetét értelmezném, fontosnak tartom, hogy átfogóan tisztázásra kerüljön a bölcselet lényege, amit úgy hiszem, kevesek ismernek. És természetesen lehetetlen egy dolog történetéről mesélni úgy, hogy a dolgot magát ne ismernénk.
Bár ez a tudás szélesebb és mélyebb, mint az óceán, nagyon törekszem rá, hogy bevessem minden erőmet és tudásomat, amit ezen a területen szereztem, hogy tisztázzam és minden szögből megvilágítsam azt. Azért teszem ezt, hogy minden lélek számára jó következtetéseket jelentsen, úgy hogy a valóságot tükrözze. Így ne maradjon helye hibáknak, mint azok gyakran előfordulnak hasonló esetekben.

Mi körül forog a bölcsesség?
Ez a kérdés minden helyes gondolkodású emberben felmerül. Hogy pontosan válaszoljam meg ezt, megbízható és időtálló meghatározással szolgálok: ez a bölcsesség nem több és nem kevesebb, mint a gyökerek sorozata, amik az okokon és következményeken keresztül ágaznak lefelé, és előre meghatározott szabályokon keresztül egyetlen magasztos célhoz vezetnek, amit úgy írhatunk le, mint „az Ő Istenségének kinyilatkoztatása az Ő teremtményei felé ebben a világban. ”

Létezik egyéni és általános irányultság:
Általános – az egész emberiségnek kötelessége, hogy végül eljusson erre az óriási fejlettségi fokra, ahogyan az meg van írva: „Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert.” (Izajás 11,9) „Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után, - mondja az Úr: - törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.“ (Jeremiás 31,33) „Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat” (Izajás 30,20).
Egyéni – ez azt jelenti, hogy még a teljes emberiség tökéletesedése előtt, ez a szabály pár kiválasztottra vonatkozik minden generációban. Minden generációban élnek olyan emberek, akik tehetségesek és képesek az Ő Istenségét bizányos fokig meglátni. Ezek a próféták, és Isten emberei.
És a bölcseink azt mondták, hogy „Nincs generáció Ábrahámok és Jákobok nélkül.” Így látni lehet, hogy az Ő Istenségének kinyilatkozása minden generációban teljesül, ahogyan azt bölcseink, akiket megbízhatónak tartunk, kijelentik.

A Parcufok Szfirák és Világok sokszerűsége
Viszont, a fentieknek megfelelően egy kérdés merül fel – mivel ez a bölcsesség tiszta és különleges szereppel bír, miért merülnek fel a többszöri Parcufok, és a Szfirák, a köztük levő kapcsolatokkal, amik annyira bőségesen töltik meg a kabbala-könyveket?
Valóban, ha egy kis állat testét vesszük, akinek csupán annyi feladata van, hogy táplálja önmagát, hogy létezni tudjon ebben a világban elég ideig ahhoz, hogy nemzőképes legyen, és továbbörökítse a génjeit, idegek és inak összetett rendszerének látnánk, amit fiziológusok és anatómusok tártak fel. És sok dolog van, amit az embernek meg kell még találnia. A fentiekből arra a követkéztetésre juthatunk, hogy ennek a kifinomult célnak az elérése rengeteg dolog kapcsolódását követeli meg.
 

Egy részlet feltárása és kettő elrejtése

Van egy szólás a nagy bölcsek között, amikor arra kerül a sor, hogy kifejtsenek egy mélyebb témát: azzal kezdik a szavaikat, hogy „Feltárok egy részletet, és kettő részletet elrejtek.” Bölcseink nagy gonddal voltak rá, hogy ne fejezzenek ki szavakat feleslegesen, ahogyan böcseink tanították, „Egyetlen szó egy szikla, a csend már kettő.”
Ez azt jelenti, hogy ha van egy megfizethetetlen szó, aminek az értéke egy szikla, vegyük tudomásul, hogy amennyiben nem mondjuk azt ki, úgy két sziklát ér. Ez a teljesen szükségtelen szavakra utal, amik helyénvaló tartalommal vagy hasznossággal nem bírnak, csupán a szemlélődők számára színesítik nyelvezetünket. Ez bölcseink szemében szigorúan tiltott volt, amint ez tudott azok számára, akik az ő szavaikat magyarázzák. Ennélfogva figyelemmel kell lennünk, hogy megértsük ezt az egyszerű mondásukat.
A bölcsesség elrejtésének három fajtája

A Tóra titkainak három része van. Minden résznek saját oka van arra, hogy rejtve legyen. Ezeket a következő neveken hívják:

1. Szükségtelen
2. Lehetetlen
3. Az Úrnak azzal van szándéka, akik félik Őt

Egyetlen olyan része sincs ennek a bölcseletnek, ahol az alapos vizsgálat nem alkalmazható, és egyesével letisztázom őket.

1. Szükségtelen
Ez azt jelenti, hogy nem fog hasznunk származni a feltárásából. Természetesen ez nem akkora veszteség, mert az elme tisztasága az egyetlen lényeges dolog itt, hogy figyelmeztessünk azokra a cselekedetekre, amiket úgy határozhatunk meg, hogy „na és akkor”, olyan jelentésben, hogy na és akkor mi van ha ezt tettem, nem árt ez senkinek.
De tudni kell azt, hogy a bölcsek szemében a „na és akkor”-t tekintik a legrombolóbb hozzáállásnak. Ez azért van így, mert a világ összes romboló egyéne, mindazok, akik eddig jöttek és azok is, akik ezután fognak eljönni, ilyen „na és akkor”-emberek. Ez azt jelenti, hogy szükségtelen dolgokkal foglalkoznak és másokat is azzal látnak el. Ennélfogva a bölcsek nem fogadnak el addig új tanítványt, ameddig meg nem bizonyosodnak felőle, hogy ő körültekintően fog járni az útján, és nem fogja feltárni a szükségtelen dolgokat.

2. Lehetetlen
Ez azt jelenti, hogy a nyelv nem teszi lehetővé, hogy a minőségükről bármit is mondjanak, mivel az nagyon magasztos és spirituális. Ennélfogva bármiféle próbálkozás, ami arra irányul, hogy szavakba öltöztessék őket, csak félrevezetné a vizsgálódó egyéneket és hamis utakra terelné őket, ami mindennél romlottabb cselekedet. Ezért, hogy bármit is feltárjunk ezekből a témákból, Fentről szóló jóváhagyás szükséges hozzá. Ez a bölcsesség rejtettségének második része. Így ez a jóváhagyás magyarázatra is szorul.

Engedély odafentről
Ez a kifejezés A Zohárban, A kapu Rashbi szavaihoz, Parashat Mishpatim (100. o) fejezetében került kifejtésre. Következőképpen hangzik: „Tudniillik, hogy az igazak lelkeiből van ami a Körülölelő fajta Fényből való, és van, amelyik a Belső fajta Fényből. Azok, akik a Körülölelő Fényt tuddhatják magukénak, bírnak azzal a tulajdonsággal, hogy képesek a Tóra rejtettségén és utalásain keresztül beszélni a titkokról, így csak azok értik a szavaikat, akik érdemesek rá, hogy megértsék azokat.”
Rabbi Simon Bár-Joháj lelke Körülölelő féle Fény volt. Így meg volt hozzá a tehetsége, hogy úgy öltöztösse a szavait, és olyan módon tanítson, hogy bár nagyon sokmindenre tanította őket, csak a megértésre méltóak értették meg azokat. Ezért kapott „engedélyt” a Zohár megírására.
„Az engedély nem volt „garantált”, hogy erről a bölcseletről könyvet írjanak, sem a tanárainak, se a többieknek, akik őt megelőzték, még akkor sem, ha nyilvánvalóan kifinomultabban művelték is ezt a tudományt, mint ő. Ennek az az oka, hogy ők nem rendelkeztek azzal a tulajdonsággal, hogy úgy öltöztessék fel az anyagot, mint ő tette. Ez az írottak értelme, „Joháj fia tudta, hogyan irányítsa saját útját”. Így már érthető a Zohár könyvének nagy elrejtése, Rásbi műve, kinek szavait nem mindenki képes követni.”
Szavainak lényege: Az igazság bölcseletének jegyében magyarázni a dologkat semennyire sem függ a Kabbalista bölcs nagyságától vagy kicsinységétől. Ez inkább a lélek erre való megvilágítottságától függ: a lélek megvilágítása olyan mint egy „engedély Odafentről”, hogy feltárjuk a Felsőbb Bölcsességet. Ennek folytán világossá válhat, hogy aki nem kapja meg ezt az engedélyt, annak nem szabad kinyilatkoztatni ezt a tudományt, mivel ő nem tudja a bonyolult tolámcsolt anyagot a megfelelő szavakkal körülírni anélkül, hogy azzal ne vezetné félre a tanítványokat.
Ebből az okból kifolyólag egyetlen könyvet sem találhatunk az igazság bölcseletéről, ami Rásbi Zohár könyvét megelőzné, mivel a bölcsességet azt megelőzően tolmácsoló könyvek nem tartoztak az igazság értelmezésének kategóriájába. Ehelyett pusztán célzásokból álltak, az okok és következmények mindenféle rendjét mellőzve, ami egyébként nyilvánvaló azoknak, akik ismerik a tudományt, így messzemenőleg megértik az ő szavait.
Hozzátenném, hogy miközben Rásbi és tanítványai (a Zohár megírásának) idejét követő íróktól olvastam könyveket, az Ari idejéig egyetlen olyan író sem volt, aki olyan szinten megértette volna a Zohár és a Tikkunim (korrekciók) szavait, mint az Ari. Minden őt megelőzően keletkezett fogalmazvány csupán a bölcsességre irányuló puszta sejtelem, beleértve a bölcs Ramak könyveit is.
Ugyanazok a szavak, amit Rásbiról elmondtunk, így magára az Arira is állnak – az, hogy elődei nem kapták meg az engedélyt Odaföntről, hogy feltárják a bölcselet értelmezését, és számára adott volt ez az engedély. Ez ugyancsak egyáltalán nem jelent sem nagyságot, sem kicsinységet, mivel lehet, hogy az elődeinek erkölcsi tisztasága sokkal nagyobb volt, mint az Arié, de ők egyáltalán nem kapták meg ezt az az engedélyt. Ebből az okból kifolyólag tartózkodtak tőle, hogy olyan kommentárokat írjanak, ami a valódi bölcseletről szól, így megmaradtak puszta célzásoknál, amik nem voltak egymással összefüggésben.
Ennek okán mióta az Ari könyvei megjelentek a világon, mindenki, aki a Kabbala bölcseletét tanulja, már nem fogalkozik Ramak műveivel, és az összes olyasvalakivel a nagyok közül, akik az Arit megelőzték, mint az nyilvánvaló azok számára, akik foglalkoznak ezzel a böcselettel. Ők kizárólag az Ari művei alapján jutottak spirituális életükhöz, olyan módon, hogy a lényeges könyvek, amiket a bölcselet megfelelő értelmezéseinek tekinünk, csak a Zohár könyve, a Tikkunim és ezeket követik az Ari könyvei.

3. Az Úrnak azokkal van szándéka, akik félik Őt.
Ez azt jelenti, hogy a Tóra titkai csak azok számára tárulnak fel, akik félik az Ő nevét, akik megtartják az Ő dicsőségét szívükkel és lelkükkel, azoknak akik sose követnének el istenkáromlást. Ez a bölcselet rejtettségének harmadik része.
A rejtettség ezen része a legszigorúbb, mivel ez a fajta kinyilatkoztatásra való érdem sokakból hiányzik. Többek között ez gátol meg minden bűbájost, susmusolót és „gyakorlati” kabbalistát, akik ravaszkodóan lelkekre vadásznak, és a misztikusokat, akik a méltatlan tanulók kezei alól szerezék tudományukat, és testületileg szolgálják saját vagy mások hasznát. Ettől a világ már sokat szenvedett, és szenved továbbra is.
Tudni kell, hogy ez a rész volt csupán a rejtettség gyökere. Innentől a bölcsek túlságosan szigorúak voltak a tanítványok tesztelésében, ahogyan írják (Hagiga 13): „a fejezetek címei csak a igazságügyi elöljárónak voltak kiadva, és azoknak, akiknek szíve aggódott” és „a Maase Beresheetet ne tanulmányozzák párokban, és a Merkavát pedig ne tanulják egyedül.” Több ehhez hasonló eset volt, és az ezzel kapcsolatos félelmeknek a fent leírt okai voltak.
Emiatt kevesen vannak, akik megkapták ezt a tudományt, és még azok is, akik átmentek minden tesztükön és vizsgálatukon a legsúlyosabb eskükkel voltak kényszerítve arra, hogy ne tárjanak fel semmit erről a három részről.
Félreértések elkerülése végett az, hogy a rejtettséget három részre osztottam, nem jelenti azt, hogy maga az igazság is erre a három részre oszlik. Inkább úgy értem, hogy ez a három rész minden részletével együtt ebből a bölcseletből ered, hiszen ez csak a bölcseletre alkalmazott mindenkori tanulmányozásnak háromféle módja.
Viszont itt fel kell tennünk a kérdést: „ Ha igaz a bölcselet rejtettségének ilyesféle szigora, honnan származik ennek a bölcseletnek ezernyi összetevője?” Az erre a válasz, hogy van egy különbség az első két rész és a harmadik között. A lényeg a fenti harmadik részben rejlik, a fent kifejtett okokból kifolyólag.
De az első két rész nincs folyamatos tiltás alatt. Ez azért van így, mert néha a „lényegtelen” megfordul és megáll lényegtelennek lenni egy időre, így lényegessé válik. Ugyanígy a „lehetetlen” rész is néha lehetségessé válik. Ez két okból van így: egyrészt azért, mert a generációk evolúciója miatt, másfelől azért mert engedélyt kapnak Odafentről, ahogyan megtörtént ez Rashbival, vagy az Arival, vagy kisebb mértékben elődeikkel. Minden hiteles könyv a bölcseletről ezekből az átfordulásokból fakad.
Ezt értik azon a mondáson, hogy „Fetárok egy részletet és elrejtek kettőt.” Azt értik ez alatt, hogy megtörtént, hogy feltártak egy új dolgot, amit elődeik nem fedezetek fel. És ezért utalnak rá, hogy csak egy részt hoznak nyilvánosságra, a három rejtettség közül az elsőt, és két részt rejtve hagynak.
Ez azt mutatja, hogy történt valamni, ami ennek a feltárásnak okául szolgált: vagy a „lényegtelen” öltött „lényeges” formát, vagy az engedély lett megadva Odafentről, ahogyan fent kifejtésre került. Ez a mondás jelentése: „Egy részt feltárok.”
Ezen sorok olvasóinak, amit az évfolyamán szándékomban áll publikálni, tudnia kell, hogy mind olyan újítások, amit előttem ilyen tisztán nem mutattak be a sajátomat megelőző egyetlen könyvben sem. Szájról szájra kaptam a tanáromtól, aki erre fel volt hatalmazva, azaz ő is szájról szájra kapta a tanáraitól.
Habár úgy kaptam őket, hogy körültekintően járjak el velük, a szükségességgel vezettem be az esszémet, így az „Itt az idő cselekedni” miatt a „lényegtelen” „lényegessé” vált. Így ezt a részt teljes felhatalmazásal tártam fel, ahogyan azt fent leírtam. Bár két részt rejtve hagyok, ahogyan azt megparancsolták nekem.
 

 A Messiás a Jeruzsálembe vezető út kapujánál ül, és azokra az emberekre vár, akik megérdemlik a megváltást. Meg van béklyózva, és teljes emberekre van szüksége ahhoz, hogy megszabadítsák láncaitól. Több, mint elég jutott neki istenfélő csatlósokból; most az igazság embereit keresi hevesen.

Kotzk rabbijának mondásaiból, Semmi sem annyira egész, mint egy összetört szív, 115. oldal

A spiritualitás elérésének ideje

Itt az idő cselekedni
Hosszú ideje nyomta már a lelkem egy olyan kérés, hogy egy alapokat tisztázó összefoglalást írjak, tekintettel a judaizmus, a vallás és a kabbala bölcseletének lényegére, és terjesszem azt országszerte, hogy az emberek megismerjék, és helyesen, azok igaz jelentésében értelmezzék ezeket a magas rangú témákat.
Annak idején Izraelben, még a nyomdaipar kifejlődése előtt, nem voltak a judaizmus lényegével kapcsolatos megtévesztő könyvek közöttünk, mivel szinte egy olyan író sem volt, aki ne tudott volna kiállni a saját irománya mellett, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy egy felelőtlen személy nem híres.
Ebből kifolyólag, ha valaki esetleg merészelt ilyen összefoglalót írni, nem talált írnokot, aki lemásolta volna anélkül, hogy ne lett volna megfizetve a munkájáért, ami legtöbbször elég tekintélyes összeget jelentett. Így egy ilyesféle íromány a kezdetektől vesztére volt ítélve.
Továbbá azokban az időkben a tudással rendelkező embereknek sem volt érdekükben ilyesféle könyvet írni, mivel a köznépnek nem volt szüksége erre a tudásra. Ezzel éppen ellenkezően, pont az volt az érdekük, hogy titkos kamrákba rejtsék azt, amiatt, mert „Isten dicsősége a dolgot elrejteni.” Azt parancsolták nekünk, hogy rejtsük el a Tóra lényegi mondanivalóját, és a munkát azok elől, akiknek nem volt rá szüksége, vagy méltatlan volt rá, és ne alacsonyítsuk le azt azzal, hogy a dicsekvő emberek kéjes tekintetéért kirakatokban mutogatjuk, mert Isten dicsősége ezt követeli meg.
De mióta népszerű lett a könyvnyomtatás, és az íróknak nincs már írnokokra szükségük, a könyvek ára lecsökkent. Ez kikövezte az utat hozzá, hogy felelőtlen írók olyan könyvet publikáljanak, amilyet csak akarnak, pénzért és dicsőségért cserébe. Viszont ők nem számolnak el saját cselekedeteikkel és nem vizsgálják saját munkájuk következményeit.
Idővel a fent említett féle publikációk száma jelentősen megnőtt, mellőzve bármiféle tanulmányokat, vagy egy minősített rabbi szájról szájra történő tanítását, mellőzve továbbá korábbi könyvek közvetített tudását, amik ezzel a témával foglalkoznak. Az ilyen írók a saját üres gondolataikból építenek elméleteket, és hozzák azokat összefüggésbe a legmagasztosabb témákkal, és így írnak portrét a nemzetről és annak mesés kincséről. Mint a bolondok, fogalmuk sincs róla, hogyan legyenek kínosan pontosak, sem arról, hogy milyen módon tudnák ezt megtanulni. Hibás nézeteket nevelnek a nemzedékekbe, és kicsinyes vágyaikért cserébe bűnt hoznak és nemzeteket tesznek bűnössé generációkon át.
Mostanában terjeng a bűzük, mert belemerítették a karmaikat a Kabbala bölcseletébe, tekintet nélkül arra, hogy ez a bölcselet el volt zárva és ezer ajtó mögé volt láncolva napjainkig, hogy ne létezzen senki, aki egyetlen szavának is felfogná az igazi értelmét, és még kevésbé fogná fel a kapcsolatot egyik és másik szava között.
Ez azért van így, mert eddig a napig minden hiteles könyvben csupáncsak utalások vannak leírva, amik éppen csak eleget tesznek neki, hogy egy tudásra méltó tanítvány megérthesse azok igazi jelentését, ha azokat egy bölcs és sokat tudó kabbalista bölcs magyarázza. És „Ott fészkel a kígyó, és rak tojást, melengeti és kikölti azt árnyékában.“ Napjainkban az ilyen összeesküvők sokasodnak, akik örömöt lelnek abban, ha szemlélőik elundorodnak tőlük.
Néhányuk olyan messzire megy, hogy gyanítja és feltételezi a generáció vezéreinek helyét, és úgy tesznek, mint akik tudják az ősi könyvek közti különbséget és megmondják melyik az, amelyiket megéri tanulmányozni, és melyiket nem éri meg, mivel félrevezető szövegekkel van megtöltve, és így keltenek megvetést és haragot. A mai napig, az alapos vizsgálat feladata egy generáció vezetőiből tízből egyre korlátozódott; és most a tudatlanok visszaélnek ezzel.
Ennélfogva ezeknek a témáknak a nyilvános feldolgozása idáig nagy mértékben el volt rontva. Ezen túlmenően könnyelmű légkör jellemző, és az emberek azt hiszik, hogy néhány bepillantás a szabadidőnkben elegendő ilyesféle magasztos témák tanulmányozásához.
Ezek az indokok vezéreltek arra, hogy haladéktalanul letérjek az utamról és „tegyek az Úrért”, azaz mentsem, ami még menthető. Így magamra vállaltam, hogy némieg feltárom az igaz lényeget, ami a fenti témával kapcsolatos, és országosan terjesztem azt.

Az élet fája – vers

Abban a pillanatban mielőtt a kiáradások kiáradtak volna
és a teremtmények megteremtődtek volna,
Az egyszerű Felső Fény kitöltötte a teljes létezést.
Nem létezett üresség, sem üres atmoszféra, lyuk, vagy üreg,
De a mindenség határtalan fénnyel volt betöltekezve.
Nem létezett fej, vagy farok,
De minden egyszerű volt, finom fény, egyenletesen és egyenlően kiegyensúlyozva
És a „Végtelen Fényének (Ein Szof)” hívták.
És az Ő egyszerű akaratára, vágy született rá, hogy világ teremtődjön, és a kiáradások kiáradjanak,
Hogy az Ő valóságai, Ő nevei, Ő megjelölései a fényben mutassák meg tökéletességüket,
Ami a világ keletkezésének eredője volt,
Majd Önmagát a Középrészre szorította meg,
Pontosan középre,
Szorította a Fényt.
És a fény azon középső pont széleire vonzódott ki.
És üres tér maradt, vákuum
A középső pont körül körözve,
És a megszorítás állandóvá vált,
Az üres pont körül,
Így hát az űr
Egyenletesen körözött körülötte.
Ott, a megszorítás után, amikor a hiányzó hely üres maradtm
Pontosan a középső pont közepén,
Egy hely keletkezett,
Ahol a kiáradott és teremtett lakhatott.
Aztán a Végtelen Fényből egyetlen vonal indult ki,
Abba az rés aláereszkedve.
És azon a vonalon keresztül, Ő teljesedett ki, teremtett, formát, és
Elkészítette az összes Világokat.
Mielőtt ez a négy világ létrejött
Egy végtelen volt, egy név, csodálatos, rejtett egységben,
És még a hozzá közeli szegletekben
Sem volt erő és megszerzés a végtelenben
Nem volt elme, ki felfoghatta volna Őt,
Az ő számára nem volt hely, nem volt határ, nem volt név.

Az ARI, egy 16. századi Kabbalista, Az Élet Fája, Első rész, Első kapu

Bevezetés

Mi dolgunk itt? Mit hoz a jövő? Hogyan kerülhetjük el a szenvedést és érezhetjük magunkat nyugalomban és biztonságban? Olyan kérdések ezek, amelyeket mindannyian szeretnénk megválaszolni. A Kabbala tudománya megválaszolja ezeket a kérdéseket, sőt még ezeknél is többre ad választ. Lehetővé teszi, hogy bármilyen kérdést feltegyünk, és megtapasztaljuk egy alapos belső kiteljesedést, ami legmélyebb kérdéseinkre is tökéletes választ nyújt. Ezért hívják a „rejtett tudománynak”.
A Kabbala tanítása, hogy mi mindannyian élvezetre törekszünk. A kabbalisták ezt a vágyat az „öröm és boldogság megszerzése vágyának”, vagy egyszerűen „megszerzésvágynak” nevezik. Ez a vágy hajtja minden cselekedetünket, gondolatunkat és érzésünket, és a Kabbala azt is leírja, hogyan tudjuk megvalósítani a vágyainkat és kielégíteni kívánságainkat.
Bár a Kabbala tudománya gyakran túl technikainak vagy zavarosnak hangozhat, fontos megjegyeznünk, hogy ez egy nagyon gyakorlati tudomány. Az emberek, akik teljesen elsajátították éppolyan emberek voltak, mint mi. Ugyanazokra a kérdésekre keresték a választ, amit mindannyian meg szeretnénk válaszolni: „Miért születtünk?” „Mi történik velünk a halálunk után?” „Miért van szenvedés?” „El tudom érni a tartós boldogságot, ha igen, hogyan?” És amikor megtalálták a válaszokat a kérdésekre és saját életükre alkalmazták azokat, ezeknek gyűjteményéből szövegeket írtak, így mi is megismerhetjük őket.
Ebben az összeállított könyvben pontos magyarázatot találhatunk rá, hogyan tudjuk a határtalan boldogság magasztos élményét elérni, és teljes irányítást nyerni az életünk felett.
A Kabbala megtanítja, hogyan élvezzük az életet itt és most. Megmagyaráz olyan fogalmakat mint „túlvilág”, „lélek”, „reinkarnáció”, és „élet és halál”.
Hogyan tudunk mi, kezdők, ilyen érzéseket felfogni? Hogyan tudjuk a valóság igazi arcát felismerni?
Mindegyikünk meghatároz bizonyos fontossági sorrendet az élete során. Néhány dolog fontosabb számunkra, néhány dolog kevésbé, és van, amivel egyáltalán nem foglalkozunk. De a fontosság szintjétől függetlenül a kategóriákat egyetlen mérték határozza meg: a szándék, amit az életünkben nyilvánítunk ki.
Néhány ember a szeretetért küzd fáradhatatlanul, néhány a pénzért megint mások az elismerésért vagy a tudásért. De a legtöbb ember szeret több lábon állni és nem csak egy vágyért küzdeni. Egy kicsit mindent szeretnének, és elnyomják minden olyan vágyukat, ami túl sok figyelmüket leköti.
Ezeket a szövegeket megíró kabbalistákat nem a megalkuvó típusból faragták. Nagyon tiszta célt tűznek ki maguk elé: hogy megmutassák az emberiségnek, hogyan érhetik el az örök életet – és tudják örömmel, határtalan, kiteljesedett érzelmekkel élni azt. Hogy ezt elérjék, az öröm és a boldogság kapásának vágyát tanulmányozták, ami mindannyiunkban ott lapul.
Korunk legnagyobb kabbalistái kifejlesztették a Kabbala bölcseletének legtisztább és legegyszerűbb formáját. A két fő kabbalista, aki ezt a könyvet írta Jehuda Aslag rabbi, akit Baál HáSzulám-nak (a Létra Birtokosának) ismerünk, a nevét Sulam (Létra) című művéről kapta, ami a Zohár könyvének magyarázata, és a fia, Baruh Aslag rabbi, aki bővítette és tolmácsolta apja magyarázatait. Michael Laitman (Rav) rabbi Baruh Aslag fő tanítványa és személyi titkára pedig megtanítja nekünk, hogyan értelmezzük a szövegeket, és hogyan használjuk azokat arra a célra, amire teremtve lettünk.
Mi, a Bnéj Baruch, örömteli és kiteljesítő tanulmányokat kívánunk, továbbá gyors előrehaladást a spirituális fejlődés során.