Két irányultság – Fentről lefelé és lentről Felfelé
Ezt a bölcseletet általában két egymással párhuzamos, azonos súllyal bíró rendszerre osztják, mint a tóban zajló két cseppet. Az egyetlen különbség köztük az, hogy az első rendszer Fentről lefelé érkezik, ebben a világba, és a második visszafelé lentről halad, pontosan ugyanazokon az utakon és jegyeken keresztül, amik akkor jelentek meg, mikor Fentről lefelé kiáradtak.
Az első rendszert úgy nevezik, hogy a „világok alászállásának a rendszere, Parcufok és Szfirák” minden egyes történésükkel együtt, akár állandó válzozásról, akár ideiglenesről legyen is szó. A második redszert úgy hívják, hogy a „prófécia és a Szent Lélek elérése és fokai”. Egy személy, aki kiérdemelte ezt, ugyanazokat a nyomokat és kapukat kell kövesse, és fokozatosan elérjen minden részletet és minden lépcsőfokot, pontosan ugyanazokon a szabályokon át, amik nyomot hagytak benne a Fentről lefelé történő kiáradás során.
Az Isteni lényeg kinyilatkoztatása nem egycsapásra történik, hanem lépésről lépésre, bizonyos idő elmúltával, a tisztuláson és az fokozatok elérése során, amíg az illető fel nem fedezi a Fentről kiinduló összes fokot lefelé. És mivel egy elérési sorrendben jönnek az újabb és újabb lépések egymás után, és egymás fölé, mint a létra fokai, éppen ezért „fokoknak” (lépéseknek) hívjuk őket.
Elvont nevek
Sokan úgy gondolják, hogy a szavak és a nevek a Kabbalában egyfajta absztakt, elvont nevek. Ez azért van így, mert az Isteniséggel és a spiritualitással foglalkozik, amik időn és téren túl léteznek, a képzeletünk határain túl. Emiatt úgy döntöttek, hogy csak elvont nevekben beszélnek, vagy még rejtettebbekben és emelkedettebbekben, mint az elvont nevek, amikor teljesen a kezdetekről van szó, olyan történésektől, amik mentesek az emberi képzelet alkotta elemektől.
De valójában nem így van. Ezzel ellentétben, a Kabbala kizárólag olyan szavakat és megnevezéseket használ, amik konkrétak és valóságosak. Makacs szabálya a kabbalistáknak, hogy „Valamit, amit nem érünk el, nem határozunk meg se névvel, se szóval.”
Itt tudni kell, hogy az „elérés” szó (héber: Hasaga) a megértés végső fokát jelenti, Ez abból a mondatból származik, hogy „amit a kezednek el kellene érnie” (héber: Ki Tasig Jadha). Ez azt jelenti, hogy mielőtt valami nem válik teljesen világossá, és nem ismerjük annyira, mint a tenyerünket, a kabbalisták nem tekintik azt elértnek, csupán megértettnek, felfogottnak, és így tovább.
A Kabbala bölcsletének aktualitása
Még a szemünk előtt található testi valóságban is találhatunk aktuális dolgokat, bár fel sem fogjuk és nem képzeljük el a lényegiségüket. Az olyan dolgokat, mint az elektromosság és a mágnes, „fluidumoknak hívjuk”.
Mindazonáltal ki állíthatja, hogy ezek a nevek nem valóságosak, amikor élénken és kielégítően ismerjük működésüket? Nem is lehetnénk jobban közönbösek a tény felé, hogy nem fogjuk fel a folyamat lényegét önamagában, nevezetesen önmagát az elektromosságot.
Ez a név kézzelfogható és hozzánk közeli, bár teljességgel az érzékszerveinken alapuló felfogás határozza meg. Még a kisgyerekek is tisztában vannak olyan fogalmakkal, mint „elektromosság”, mint ahogyan ismerős számukra a kenyér, a cukor és így tovább.
Sőt mi több, ha szeretnénk egy kicsit tesztelni a részletekre való érzékenységünket, elmondhatom, hogy egészében véve nincs olyan dolog, mint bármiféle Teremtő felfogása, tehát teljességgel lehetetlen hogy elérjük bármiféle teremtményének lényegiségét, még azokét sem, amiket egyébként kézzeltapinthatóan érzünk.
Így mindaz, amit barátainkról és rokonainkról tudunk az előttünk zajló cselekedetek világában, semmi több, mint „cselekedeteik megimerése”. Úgy bukkannak fel és születnek ezek, hogy az érzékeink alapján asszociálunk, ami teljes megelégedettséggel tölt el minket, bár végülis nem vagyunk tisztában a lényegiségükkel.
Sőt mi több, nem fogjuk fel vagy érjük el saját lényeigségünket sem. Minden, amit a saját lényegiségünkről tudunk, nem több egy sor olyan cselekedetnél, ami lényegiségünkből sugárzik.
Most már könnyen levonhatjuk a következtetést, hogy minden név és megjelölés a Kabbala könyvekben valójában valós és tényszerű, bár nincs tulajdonképpeni elérésünk a tárgyalt dolgokról valójában. Az ezért van így, mert akik elmerülnek bennük, teljesen kielégíti őket azok egészt kitöltő minőségüknek személyes élményükön keresztüli felfogása, ami azt jelenti, hogy a cselekedetek puszta felfogása úgy bukkan fel és születik meg, hogy a Felső Fényre asszociálunk és azokra, akik felfogják azt.
Viszont teljességgel megfelel a következő szabálynak: „Minden, ami kilépett és eltávolodott az Ő gondviseléséből a Teremtés természetén keresztül vált valóvá, és teljességgel kielégítő minőségű.” Ugyanígy valaki nem kívánhatja, hogy egyik kezén hatodik ujja nőjön, mert az öt ujj, teljességgel kielégítő minőségű.
