Első látásmód: Természet
Ez egy ősi látásmód. Mivel nem találtak rá módot vagy alkalmat, hogy ezt a két nyilvánvaló ellentétet közelebb hozzák egymáshoz, arra jutottak, hogy a Teremtő, aki mindezt megteremtette, és hatalmasan végigtekint az Ő valóságán, hogy az nehogy el legyen törölve, elmével és értelemmel nem bír.
Így bár vigyáz a valóságára egy csodás bölcsességgé, mégis Ő maga elme nélküli és mindezt érzéketlenül teszi. Ha volna Őbenne valamilyen értelem és érzés, akkor bizonyos, hogy nem hagyná, hogy ilyen hibásan működjenek a dolgok a világában, anélkül hogy szánalommal vagy együttérzéssel volna a szenvedő felé. Ebből az okból kifolyólag őt „Természetnek” hívják, egy elme nélküli, szívtelen felügyelőnek. És emiatt senki nincs, akire dühösnek lehet lenni, vagy imádkozni lehet hozzá, vagy akinek igazolni lehetne önmagunkat.
Második látásmód: Két uralkodó
Mások okosabbak voltak. Nehéznek találták elfogadni azt a feltételt, hogy a Természet felügyel, mivel látták, hogy a felügyelet a valóság felett, hogy biztosítsa a létezését, egy sokkal mélyebb bölcsességet jelent, mint bármilyen emberi csúcs. Nem tudtak egyetérteni vele, hogy aki mindezt felügyeli, az Ő maga elmével nem rendelkezik, akkor hogyan adhat olyasmiket, amivel ő maga nem rendelkezik? És tanítani tudja-e valaki a barátját, ha ő maga bolond?
Tehát hogyan mondhatod el Őróla, aki olyan okos és bölcs cseleteket tesz, hogy nem tudja mit csinál, és ezt csak véletlenül teszi meg? Ez tisztán nyilvánvaló, hogy a véletlen nem tudja megmagyarázni semmilyen rendes cselekedetet, ami bölcsességben gyökerezik, még kevésbé tudja biztosítani az örökkévaló létezését.
Ennek következtében egy második feltételezésre jutottak, hogy két felügyelő van itt: egyik megteremti és fenntartja a jót, és a másik megteremti és fenntartja a rosszat. És nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy ezt a látásmódot bizonyítékokkal támasszák alá útjuk során.
Harmadik Látásmód: Több isten
Ez a látásmód a két irányító látásmódjának kebléről származik. Ez azért van, mert minden egyes cselekedetet önmagában képzeltek el, azaz az erőt, gazdagságot, irányítást, szépséget, halált, rendellenességeket, és így tovább. Rámutatott mindegyik a saját irányítójára, és kiterjesztette a rendszert amit kívánt.
Ötödik látásmód: Már nem működteti a rendszert
Nemrégiben, amikor a tudás megnövekedett, és látták a szoros kapcsolatot a Teremtés részei között, felismerték, hogy a többféle Isten fogalma teljességgel lehetetlen. Ezért a Teremtésben érezhető ellenét kérdése újra megjelent.
Ez egy új következtetésre vezette őket: hogy a valóság Felügyelője valóban bölcs és törődő. Mégis a magasztossága miatt, ami az elképzeléseken túl létezik, a mi világunk csak egy porszemnek, semminek tekinthető a szemeiben. Nem éri meg Őneki, hogy törődjön a kicsinyes dolgainkkal, és ezért annyira rendszertelen az életünk és minden ember azt teszi ami az ő szemében helyes.
Ezekkel a látásmódokkal együtt, léteztek vallási látásmódok az Isteni Egységben. De ez nem az a hely, ahol vizsgálni fogom ezeket, én az eredetét szerettem volna vizsgálni amiből ezek az alávaló látásmódok és a rejtélyes feltevések megjelentek, és különböző korokban és helyeken irányadóan erősek voltak és kiterjedtek.
Láthatjuk, hogy minden fent említett látásmód azon alapul, hogy kétfajta Gondoskodás figyelhető meg a világunkban, és mindezek a látásmódok össze akarták olvasztani ezt a nagy törést.
Mégis, semmi új nincs a nap alatt. És nemcsak a nagy törés volt, amit nem olvasztottak össze; hanem ehelyett növekszik és kiterjed a szemeink előtt egy szörnyű szakadékká, anélkül hogy látnánk vagy remélhetnénk a módját, hogy kiérjünk belőle. És amikor az emberiség ilyen kísérleteire nézek, amit több ezer évig művelt hasztalan, arra gondolok, hogy egyáltalán nem kellene keresnünk a nagy törés összeolvadását a Felügyelő nézőpontjából, hanem inkább a kezünkbe kellene vennünk ezt a nagy kijavítást.
