Test és Lélek

Mielőtt tisztázom ezt a magasztos témát, fontos számomra, hogy megjegyezzem hogy bár minden olvasó úgy tűnik hogy lehetetlennek tartja tisztázni és ilyen témát közelebb hozni az emberi elméhez, kivéve ha elvont, filozófikus fogalmakra támaszkodik, ahogyan az ilyen vizsgálatoknál az már megszokott, mivel attól a naptól fogva hogy felfedeztem a Kabbala bölcseletét és elköteleztem magamat felé, eltávolítottam magamat az elvont filozófiától és az összes ágától kelettől nyugatig. Minden amit írni fogok ebből következőleg egy pusztán tudományos nézőpontból lesz szemlélve, alapos pontossággal, és a gyakorlati és hasznos dolgok egyszerű felismerésével karöltve.
Bár meg fogom említeni a szavaikat lejjebb, ez csak azért történik majd, hogy megmutassam a különbséget aközött, amit az emberi elme képes megidézni, és mit lehetséges a Tóra és a prófécia fogalmainak felhasználásával megérteni, amik gyakorlati alapokon nyugszanak (ahogyan én megmutattam a „Kabbala Bölcseletének Lényege” című cikkben.
A „test” és a „lélek” fogalmait is szeretném átfogóan letisztázni ahogyan ők ténylegesen vannak, mivel az igazság és az ép elme egyek. Ez azért van, mert az igazság bárki számára elérhető, de csak a Szent Tóra szellemisége által, és az összes elferdített fogalom eltávolításával, ami gyökeret vert az emberek között. Ezeket alapvetően az elvont módszerekből vették, amiből a Szent Tóránk szellemisége teljességgel el lett távolítva.

Három látásmód a Test és a Lélek fogalmaiban
Általánosságban láthatjuk, hogy a látásmódok, amik a testre és a lélekre vonatkozóan jelen vannak a világban három látásmódba gyűjthetőek össze:

1) A hit látásmódja
A hit látásmódja azt állítja, hogy csupán a szellem, vagy a lélek létezik. Ők azt hiszik, hogy spirituális tárgyak léteznek, amik a minőségük által vannak leválasztva egymásról. Őket úgy hívják, „az emberek lelkei” és ők függetlenül léteznek azelőtt, hogy emberi testbe öltöznének. Ezután, mikor a test meghal, a halál nem érvényes rá, mivel a spirituális tárgy az csak egy egyszerű tárgy. Nézőpontjuk szerint a halál csupán egy elválasztása azoknak az elemeknek, amik a tárgyat alkotják.
Ez lehetséges fizikai tárgyakkal, amik sokféle különböző részből állnak, amiket a halál megsemmisít. De a spirituális lelket, egy teljesen egyszerű tárgyat ami hiányában van minden összetettségnek, nem lehet elválasztani semmilyen módon mivel ez a leválasztás lenullázná a létezését. Ezért a lélek végtelen és örökké létezik.
A test, ahogyan megértik azt, olyan mint egy ruha a spirituális tárgyon. A spirituális lélek felöltözik belé, és felhasználja azt, hogy testet öltsön az erőiben: a jó tulajdonságokban és mindenféle fogalomban. Emellett életet és mozgást ad a testnek és őrzi azt a sérülésektől. Így a test maga élettelen, mozdulatlan, és semmi mást nem tartalmaz, csak halott anyagot, ahogyan láthatjuk amikor a lélek egyszer elhagyja azt – amikor meghal – és az élet összes jele amit az emberi testben látunk nem más mint a lélek erejének testet öltése benne.

2) A kettősség híveinek látásmódja
Akik a kettősségben hisznek, úgy gondoljá, hogy a test egy teljes teremtmény, álló, élő és tápláló és csak a létezésének biztonsága megtartása mindaz amit követel magának. Nincs semmilyen segítségre szüksége semmilyen spirituális tárgytól.
Mégis, a test nem tekinthető az ember lényegének. Az ember elsődleges lényege a megfigyelő lélekben van, ami egy spirituális tárgy, ahogyan az az első látásmód támogatóinak nézetében is jelen van.
A különbség eközött a két látásmód között csak a test fogalmában van. A fiziológia és pszichológia átfogó fejlődésének köszönhetően úgy gondolják, hogy megtalálták azt a gondviselést, ami minden életszükségletet támogat maga a test szükségleteinek megfelelően. Így a nézetük szerint, csupán a spirituális fajta fogalmakra és erényekre korlátozzaa szerepét a lélek működésének. Így miközben hisznek a kettősségben, mindkét módszer együtt azt mondja, hogy a lélek a értelme a testnek, ami azt jelenti, hogy a tesz egy eredmény, ami a lélekből terjed ki.
 

3) A tagadók látásmódja
A spiritualitás tagadóinak látásmódja azoké, akik csak a testiséget veszik észre. Ennek a látásmódnak a támogatói teljesen tagadják a létezését bármiféle elvont spirituális tárgynak a testen belül. Kétségtelenül be is izonyították, hogy az ember értelme a testnek csupán egy terméke ahogyan a testet egy elektromos gépként fogják fel, olyan huzalokkal, amik a testet az aggyal összekötik, és a külsőségekkel való találkozáskor működnek.
Az öröm és fájdalomérzékeléseiket szintén az agyba küldik, és az agy megmondja a szervnek, hogy mit csináljon. Mindent huzalok és zsinórok irányítanak, amik erre a célra épültek ki. Elmozdítják a szervet a fájdalom forrásaitól és az öröm forrásainak irányába. Így ezek vonják le az ember összes tanulságát, amit az élete eseményeiből tapasztalhat.
Szintúgy, amit fogalmakként és racionális dolgokként érzékelünk az elménkkel nem mások mint fizikai jelenségek a testen belül. És az ember magasabbrendűségét az állatok felett az jelenti, hogy az elménk olyan mértékig fejlődött ki, hogy a testi jelenségek úgy jelennek meg bennünk, mint képek, amit fogalmakként és racionális dolgokként tapasztalunk.
Így az elme és annak összes következtetése nem más mint egy olyan termék, ami a test jelenségeiből fakad. Sőt, vannak olyan követői a második látásmódnak, akik teljesen egyetértenek ezzel a látásmóddal, de adnak hozzá egy spirituális és végtelen tárgyat, amit úgy hívnak „a lélek, ami felöltözik a test gépezetébe”. Ez a lélek az ember lényege és a test gépezete nem más mint annak ruhája. Így kibontottam az általános fogalmakat, mindarról amit az emberi tudomány eddig megállapított a „test” és a „lélek” fogalmairól.