A bölcsesség elérése
Három rend létezik az igazság bölcseletében:
1. Az igazság eredetisége. Nem szükséges ehhez emberi hozzájárulás, ahogyan az teljesen az Isten ajándéka, és semmilyen idegennek nem szabad vele összeütköznie.
2. A források megértése, amit valaki elért Felülről. Ez olyan, mint a személy, aki látja, hogy az egész világ a szemei előtt terül el, és mégis erőfeszítést tesz és tanulmányozza ennek a világnak a megértését. Bár mindent a saját szemeivel lát, léteznek bolondok és bölcsek. Ezt a megértést úgy hívják: „az igazság bölcselete”, és Adam ha Rison volt az első, aki egyfajta elégséges tudást kapott, amivel megértette és sikeresen teljesített mindent, amit látott és elért a szemeivel.
Ennek a tudásnak a rendje szájról szájra került átadásra. Megfigyelhető benne egyfajta fejlődés is, ahol mindenki hozzá tudott adni a barátjához vagy visszafejlődött (ahol az első meglátás amit mindenki megkap egyenlően hozzáadás vagy kivonás nélkül, olyan mint Ádámé, ennek a világnak a valósága megismerésében. Ezt tekintve mind egyenlő, de ez nincs így a megértésében – néhányan növekednek generációról generációra és néhányan visszaesnek.) Az átadás rendje néha olyan néven van nevezve, mint „aVilágos Név átadása”és nagyon sok feltétellel van átadva, viszont csak szavakkal történik, nem írásban.
3. Ez egy írott rend. Ez egy teljesen új dolog, mivel amellett, hogy sok teret ad a bölcselet fejlődésének, amin keresztül mindenki megkapja az elégései kiterjedését a következő generációra vonatkozólag is, van egy másik hatalmas erő is, ami benne rejlik: Mindenki, aki elköteleződik benne, bár még nem érti meg azt, ami bele van írva, megtosztul általa, és a Felső Fények közelebb kerülnek hozzá. És ez a rend négy nyelvezetet foglal magában, és a Kabbala nyelvezete kimagaslik mind közül.
Az igazság átadásának rendje
A legsikeresebb módszer arra, ha valaki tanulni akarja a bölcseletet, hogy egy hiteles Kabbalistát találjon, és kövesse az utasításait, ameddig az illető meg nem lesz jutalmazva a bölcselet saját elméjével történő felfogásával, azaz az első meglátással. Ezután a szájról szájra történő átadással lesz jutalmazva, ami a második meglátást jelenti, és ezután érti meg az írást, ami a harmadik meglátás. Ekkor a tanárától könnyedén megkapja a teljes tudományt, és az eszközeit, és időt kap a fejlődésre és a kirterjedésre.
Viszont valójában van egy második mód: valaki hatalmas sóvárgásán keresztül, a Mennyek meglátása kinyílik számára, és el fogja érni az eredetet önmaga által. Ez az első meglátás. Mégis ezután még mindig dolgoznia kell és elmerülni kimerítően, ameddig nem talál egy Kabbalista bölcset, aki előtt meghajolhat és akinek engedelmeskedik, és akitől megkapja a bölcseletet az arcról arcra történő átadással, ami a második meglátás, és aztán a harmadik meglátást is megkapja.
És mivel valaki nincs kívülről egy Kabbalista bölcshöz csatolva, az elérések nagy erőfeszítésekkel jönnek és sok időt igényelnek, ami csak kevés időt hagy arra, hogy benne fejlődjön. Néha a tudás csak a tények után jön, ahogyan írva van, „és meghalnak a bölcsesség nélkül”. Van kilencvenkilenc százalék, akit úgy hívunk, „bejut, de nem jut ki”. Ők olyanok mint a bolondok, és nem törődnek ezzel a világgal, olyanok akik látják a világot, ahogy elterül előttük, de nem értenek meg belőle semmit, kivéve a kenyeret a szájukban.
Valóban, az első módon sem lesz sikeres mindenki. Ez azért van így, mert a többség aki elért valamit, önelégültté válik, és már nem képes megfelelően a tanára alá rendelődni, és így ők nem érdemesek a bölcselet továbbadására. Ebben az esetben a bölcsnek el kell rejtenie a bölcselet lényegét előlük, és „meg kell halniuk a bölcselet nélkül”, „bejutnak, de nem jutnak ki”.
Ez azért van így, mert kemény és szigorú feltételek vannak a bölcselet továbbadásában, amik szükséges okokból vannak így. Ezért nagyon kevés tekinthető elégségesnek a tanáraik által arra, hogy méltó erre a dologra, és boldogok, akik ezzel vannak jutalmazva.
