Hallottam a Parasat Jitrón, 1, 1944. február 6-án
Írva van, “nincsen más Rajta kívül.” Ez azt jelenti, hogy nincs más erő a világban aminek megvan a képessége hogy bármit is Őellene tegyen. És amit az ember lát, hogy vannak dolgok a világban amik megtagadják a Magasabb Háztartást, azért van így mert ez az Ő akarata.
És kigondolta a korrekciót, amit úgy hívnak “a bal visszautasít és a jobb előrevon” ami azt jelenti, hogy amit a bal visszautasít, azt korrekciónak tekintik. Ez azt jelenti hogy vannak dolgok a világban amik, először is letérítik az embert a helyes útról és ami által ő vissza van utasítva a Szentségtől.
És a haszna a visszautasításoknak az, hogy rajtuk keresztül a személy szükséget kap és teljes vágyat a Teremtőre hogy az segítsen neki, mivel ő látja hogy másképpen elveszett. Nemcsak hogy nem halad a munkában, de látja hogy letér, hogy neki nincs meg az ereje hogy betartsa a Tórát és a Micvákat még a Lo Lisma (nem az Ő nevéért) állapotban sem. Ezért csak ha hitelesen túlhalad minden akadályon, az értelem felett, tudja megtartani a Tórát és a Micvákat. De neki nincs meg mindig az ereje hogy az értelem fölé emelkedjen; egyébként ő arra kényszerülne hogy letérjen - Isten ments – a Teremtő útjáról, még a Lo Lismában is.
És ő, aki mindig érzi, hogy az összetört nagyobb mint az egész, ami azt jelenti hogy sokkal több lesüllyedése van mint emelkedése, és nem látja a végét ezeknek az állapotoknak, akkor ő mindig a szentségen kívül marad, és nehéz számára hogy még egy kis jottát is betartson, hacsaknem jut túl az értelmen. De ő nem mindig képes arra hogy túljusson. És mi lesz a vége?
Ekkor egy döntéshez ér, hogy senki más nem tudja segíteni őt, csak a Teremtő maga. Ez azt okozza neki, hogy egy szívből jövő kérést intéz hogy a Teremtő nyissa ki a szemét és a szívét, és igazán vigye őt közelebb a végtelen összeolvadáshoz a Teremtővel. Ezt így az követi, hogy minden visszautasítás amit tapasztalt, a Teremtőtől jött.
Ez azt jelenti, hogy nem azért mert hibázott, nem volt meg a képessége hogy túljusson ezen. Hanem azért mert az emberek akik tényleg közelebb akarnak kerülni a Teremtőhöz, ne elégedjenek meg egy kicsivel, azaz hogy érzéketlen gyermekek maradjanak, ő ennélfogva segítséget adott Fentről, így ő nem lesz képes azt mondani, hogy köszönöm Istenem, nekem megvan a Tórám és a Micváim és a jócselekedetek, mi másra van nekem szükségem?
És csak ha a személynek igazi vágya van, akkor fog segítséget kapni Felülről- És folyamatosan megmutatják neki, hogy hol hibás a jelenlegi állapotában. Így gondolatokat kap és nézőpontokat, amik a munka ellen vannak. Ez egy rendet jelent a számára, hogy lássa hogy ő nem egy az Úrral. És amennyire túljut ezeken, mindig meglátja hogy mennyivel messzebb van a szentségtől mint mások, akik érzik hogy ők egyek a Teremtővel.
De ő másfelől mindig panaszokkal és kérésekkel jön, és nem tudja igazolni a Teremtő viselkedését, és azt ahogyan Ő viselkedik vele szemben. Ez fájdalmat okoz neki. Miért nem egy a Teremtővel? Végül ő érezni kezdi hogy nincs része a szentségben egyáltalán.
Bár ő esetenként megkapja a felébresztést Felülről, ami pillanatnyilag feléleszti őt, de hamarosan utána leesik az aljasság helyére. Viszont ez az ami azt okozza neki, hogy felismeri hogy csak az Isten képes segíteni neki és tényleg közelebb hozni őt.
Egy embernek mindig próbálkoznia kell, és vonzódnia kell a Teremtőhöz, hogy minden gondolata Róla szóljon. Mondjuk még ha ő a legrosszabb állapotban is van, amiből nem létezhet nagyobb lesüllyedés, nem szabad elhagynia az Ő irányítását, azaz hogy van bármilyen más irányító, ami megakadályozza hogy belépjen a szentségbe, és ami hasznot tud hozni vagy kárt.
Ezért nem szabad azt gondolnia, hogy van a Sitra Achra ereje (Másik Oldal), ami nem engedi meg a személynek hogy jócselekedeteket hajtson végre és kövesse az Isten útjait. Ehelyett mindent a Teremtő csinál.
A Baál Sem Tov azt mondta hogy ő aki azt mondja hogy van más erő a világon, azat a Klipot (héjak), ez az ember egy olyan állapotban van hogy “más isteneket imád”. Nem szükségszerűen az eretnekség gondolata a bűn, hanem hogy azt gondolja hogy van másmilyen irányítás és erő a Teremtőn kívül, ezzel ő bűnt követ el.
Sőt mi több, ő aki azt mondja hogy az embernek megvan a saját irányítása, ezzel ő azt mondja hogy tegnap ő maga nem akarta követni az Isten útját, ezzel is az eretnekség bűnét követi el. Ez azt jelenti hogy nem hiszi hogy csak a Teremtő a világ vezetője.
De amikor ő bűnt követett el, bizonyára megbánj azt és sajnálja hogy elkövette azt. Viszont itt a fájdalmat és a szenvedést helyes sorrendbe kell tenni: ahová a bűn okát tette, abból a pontból kell azt sajnálnia.
Ekkor az illető bűnbánó lehet és mondhatja: “bűnt követtem el mert a Teremtő lelökött a szentségétől a mocsok helyéig, az illemhelyre, a mocsok helyére.” Ezzel azt mondja hogy a Teremtő vágyat adott neki és sóvárgást hogy szórakoztassa magát és levegőt lélegezzen a bűz helyén.
(És mondhatod ezt hogy könyvekben van írva, hogy néha valaki disznónak születik meg. Ezt magyaráznunk kell, ahogyan ő mondja valaki egy vágyat és sóvárgást kap hogy megéljen olyan dolgokból amit ő már szemétnek látott, de most táplálékot kap belőlük).
Szintúgy mikor valaki érzi hogy most az emelkedés állapotában van, és valami jó ízt érez a munkában, nem szabad azt mondania: “Most én egy olyan állapotban vagyok amikor megértem hogy megéri a Teremtőt dicsőíteni.” Ehelyett azt kellene tudnia hogy most megkapta az ízt a Teremtő által hiszen a Teremtő közelebb húzta őt és ebből az okból kifolyólag ízletes számára a munka. És vigyázhat hogy sohase hagyja el a Szentség irányítását, és mondja hogy van más is aki a Teremtőn kívül működik.
(De ez azt jelenti, hogy annak a témája hogy a Teremtő jót ad nekünk vagy épp ellenkezőleg, nem függ magától a személytől, csak kizárólag a Teremtőtől. És az ember a külső elméjével nem képes felfogni hogy most az Úr miért adott neki jót és azután miért nem.)
Éppen így, amikor ő sajnálja hogy a Teremtő nem húzta őt közelebb, vigyáznia kell hogy nem magával foglalkozzon, azaz azzal a ténnyel, hogy távol van a Teremtőtől. Ez azért van mert így a saját hasznára megszerzővé válik, és aki megszerez az le van választva. Ehelyett vissza kell utasítania a Sekina (Istenség) száműzetését, ami azt jelenti hogy ő szenvedést okot az Istenségnek.
El kell képzelni, hogy ez olyan mintha az ember valamelyik szerve fájna. A fájdalom kétségtelenül az elmében és a szívben érezhető elsődlegesen. A szívben és az elmében, ami a teljes embert teszi ki. És bizonyosan, egyetlen szerv érzékelése nem hasonlítható egy ember teljes alakjához ahol a legtöbb fájdalom érezhető.
Így van ezzel a fájdalommal is amit az ember érez ha távol van a Teremtőtől. Mivel az ember nem más mint egyetlen szerv a Szent Sekinában, és a Szent Sekina az általános lelke Izraelnek, ezért az egyetlen szerv érzékelése nem hasonlítható az általános fájdalom érzéséhez. Ezért mondjuk azt hogy szenvedés van a Sekinában amikor a szervek le vannak róla választva, és ő nem tudja táplálni a szerveit.
(És mi mondhatnánk azt hogy ez az amit a bölcseink mondtak: “Amikor egy ember sajnálkozik, mit mond a Sekina? “Ez könnyebb mint a fejem.”). Azzal hogy nem viszonyulunk ahhoz a fájdalomhoz amit a saját távolságunk okoz, megóvjuk magunkat attól a csapdától hogy megkapjon a saját maga számára, ami leválasztást okoz a szentségről.
Ugyanez vonatkozik arra amikor valaki érzi a közelségét a szentséghez, és örömét leli abban hogy a Teremtő jót ad neki. Ekkor is azt kell mondanunk hogy az öröm elsődlegesen abból fakad hogy Fent öröm van, a Szent Sekinán belül, hogy képesek a személyes szervét közelebb vinni hozzá, és hogy nem
És valaki csak abból élvez örömöt, hogy jót tesz a Sekinának. Ez összhangban van a fenti számítással hogy amikor részben öröm van, az csak egy részét képezi az egész örömének. Ezeken a számításokon keresztül ő elveszíti az egyediségét és meggátolja hogy a Sitra Achra csapdájába essen, ami a megszerzésvágy a saját hasznára.
Habár a megszerzésvágy szükséges, mivel ez a teljes ember, mivel bármi ami a személyben létezik a megszerzésvágyon kívül nem tartozik a teremtményhez, hanem a Teremtő tulajdona, csak az öröm megszerzésének vágyát kell korrigálni azért hogy az adományozás érdekében legyen.
Ezért az élvezet és az öröm amit a megszerzésvágy megkap, avval a szándékkal kell hogy legyen hogy legyen egy elégedettség Odafent amikor a teremtmény örömöt érez, és ez volt a teremtés célja – hogy a teremtményei javára legyen. És ezt úgy hívják, hogy a Sekina öröme Odafent.
Emiatt valakinek mindig tanácsot kell keresnie, hogy hogyan tud elégedettséget okozni a Fentinek. És bizonyosan amikor örömöt kap, örömöt kell hogy érezzenek Odafent is. Ennélfogva sóvárog hogy mindig a Király palotájában legyen, és meglegyen a képessége hogy játsszon a király kincseivel. És ez bizonyosan elégedettséget okot Odafent. Emiatt a teljes vágyódás csak a Teremtő érdekében kell hogy megtörténjen.
