Egy részlet feltárása és kettő elrejtése
Van egy szólás a nagy bölcsek között, amikor arra kerül a sor, hogy kifejtsenek egy mélyebb témát: azzal kezdik a szavaikat, hogy „Feltárok egy részletet, és kettő részletet elrejtek.” Bölcseink nagy gonddal voltak rá, hogy ne fejezzenek ki szavakat feleslegesen, ahogyan böcseink tanították, „Egyetlen szó egy szikla, a csend már kettő.”
Ez azt jelenti, hogy ha van egy megfizethetetlen szó, aminek az értéke egy szikla, vegyük tudomásul, hogy amennyiben nem mondjuk azt ki, úgy két sziklát ér. Ez a teljesen szükségtelen szavakra utal, amik helyénvaló tartalommal vagy hasznossággal nem bírnak, csupán a szemlélődők számára színesítik nyelvezetünket. Ez bölcseink szemében szigorúan tiltott volt, amint ez tudott azok számára, akik az ő szavaikat magyarázzák. Ennélfogva figyelemmel kell lennünk, hogy megértsük ezt az egyszerű mondásukat.
A bölcsesség elrejtésének három fajtája
A Tóra titkainak három része van. Minden résznek saját oka van arra, hogy rejtve legyen. Ezeket a következő neveken hívják:
1. Szükségtelen
2. Lehetetlen
3. Az Úrnak azzal van szándéka, akik félik Őt
Egyetlen olyan része sincs ennek a bölcseletnek, ahol az alapos vizsgálat nem alkalmazható, és egyesével letisztázom őket.
1. Szükségtelen
Ez azt jelenti, hogy nem fog hasznunk származni a feltárásából. Természetesen ez nem akkora veszteség, mert az elme tisztasága az egyetlen lényeges dolog itt, hogy figyelmeztessünk azokra a cselekedetekre, amiket úgy határozhatunk meg, hogy „na és akkor”, olyan jelentésben, hogy na és akkor mi van ha ezt tettem, nem árt ez senkinek.
De tudni kell azt, hogy a bölcsek szemében a „na és akkor”-t tekintik a legrombolóbb hozzáállásnak. Ez azért van így, mert a világ összes romboló egyéne, mindazok, akik eddig jöttek és azok is, akik ezután fognak eljönni, ilyen „na és akkor”-emberek. Ez azt jelenti, hogy szükségtelen dolgokkal foglalkoznak és másokat is azzal látnak el. Ennélfogva a bölcsek nem fogadnak el addig új tanítványt, ameddig meg nem bizonyosodnak felőle, hogy ő körültekintően fog járni az útján, és nem fogja feltárni a szükségtelen dolgokat.
2. Lehetetlen
Ez azt jelenti, hogy a nyelv nem teszi lehetővé, hogy a minőségükről bármit is mondjanak, mivel az nagyon magasztos és spirituális. Ennélfogva bármiféle próbálkozás, ami arra irányul, hogy szavakba öltöztessék őket, csak félrevezetné a vizsgálódó egyéneket és hamis utakra terelné őket, ami mindennél romlottabb cselekedet. Ezért, hogy bármit is feltárjunk ezekből a témákból, Fentről szóló jóváhagyás szükséges hozzá. Ez a bölcsesség rejtettségének második része. Így ez a jóváhagyás magyarázatra is szorul.
Engedély odafentről
Ez a kifejezés A Zohárban, A kapu Rashbi szavaihoz, Parashat Mishpatim (100. o) fejezetében került kifejtésre. Következőképpen hangzik: „Tudniillik, hogy az igazak lelkeiből van ami a Körülölelő fajta Fényből való, és van, amelyik a Belső fajta Fényből. Azok, akik a Körülölelő Fényt tuddhatják magukénak, bírnak azzal a tulajdonsággal, hogy képesek a Tóra rejtettségén és utalásain keresztül beszélni a titkokról, így csak azok értik a szavaikat, akik érdemesek rá, hogy megértsék azokat.”
Rabbi Simon Bár-Joháj lelke Körülölelő féle Fény volt. Így meg volt hozzá a tehetsége, hogy úgy öltöztösse a szavait, és olyan módon tanítson, hogy bár nagyon sokmindenre tanította őket, csak a megértésre méltóak értették meg azokat. Ezért kapott „engedélyt” a Zohár megírására.
„Az engedély nem volt „garantált”, hogy erről a bölcseletről könyvet írjanak, sem a tanárainak, se a többieknek, akik őt megelőzték, még akkor sem, ha nyilvánvalóan kifinomultabban művelték is ezt a tudományt, mint ő. Ennek az az oka, hogy ők nem rendelkeztek azzal a tulajdonsággal, hogy úgy öltöztessék fel az anyagot, mint ő tette. Ez az írottak értelme, „Joháj fia tudta, hogyan irányítsa saját útját”. Így már érthető a Zohár könyvének nagy elrejtése, Rásbi műve, kinek szavait nem mindenki képes követni.”
Szavainak lényege: Az igazság bölcseletének jegyében magyarázni a dologkat semennyire sem függ a Kabbalista bölcs nagyságától vagy kicsinységétől. Ez inkább a lélek erre való megvilágítottságától függ: a lélek megvilágítása olyan mint egy „engedély Odafentről”, hogy feltárjuk a Felsőbb Bölcsességet. Ennek folytán világossá válhat, hogy aki nem kapja meg ezt az engedélyt, annak nem szabad kinyilatkoztatni ezt a tudományt, mivel ő nem tudja a bonyolult tolámcsolt anyagot a megfelelő szavakkal körülírni anélkül, hogy azzal ne vezetné félre a tanítványokat.
Ebből az okból kifolyólag egyetlen könyvet sem találhatunk az igazság bölcseletéről, ami Rásbi Zohár könyvét megelőzné, mivel a bölcsességet azt megelőzően tolmácsoló könyvek nem tartoztak az igazság értelmezésének kategóriájába. Ehelyett pusztán célzásokból álltak, az okok és következmények mindenféle rendjét mellőzve, ami egyébként nyilvánvaló azoknak, akik ismerik a tudományt, így messzemenőleg megértik az ő szavait.
Hozzátenném, hogy miközben Rásbi és tanítványai (a Zohár megírásának) idejét követő íróktól olvastam könyveket, az Ari idejéig egyetlen olyan író sem volt, aki olyan szinten megértette volna a Zohár és a Tikkunim (korrekciók) szavait, mint az Ari. Minden őt megelőzően keletkezett fogalmazvány csupán a bölcsességre irányuló puszta sejtelem, beleértve a bölcs Ramak könyveit is.
Ugyanazok a szavak, amit Rásbiról elmondtunk, így magára az Arira is állnak – az, hogy elődei nem kapták meg az engedélyt Odaföntről, hogy feltárják a bölcselet értelmezését, és számára adott volt ez az engedély. Ez ugyancsak egyáltalán nem jelent sem nagyságot, sem kicsinységet, mivel lehet, hogy az elődeinek erkölcsi tisztasága sokkal nagyobb volt, mint az Arié, de ők egyáltalán nem kapták meg ezt az az engedélyt. Ebből az okból kifolyólag tartózkodtak tőle, hogy olyan kommentárokat írjanak, ami a valódi bölcseletről szól, így megmaradtak puszta célzásoknál, amik nem voltak egymással összefüggésben.
Ennek okán mióta az Ari könyvei megjelentek a világon, mindenki, aki a Kabbala bölcseletét tanulja, már nem fogalkozik Ramak műveivel, és az összes olyasvalakivel a nagyok közül, akik az Arit megelőzték, mint az nyilvánvaló azok számára, akik foglalkoznak ezzel a böcselettel. Ők kizárólag az Ari művei alapján jutottak spirituális életükhöz, olyan módon, hogy a lényeges könyvek, amiket a bölcselet megfelelő értelmezéseinek tekinünk, csak a Zohár könyve, a Tikkunim és ezeket követik az Ari könyvei.
3. Az Úrnak azokkal van szándéka, akik félik Őt.
Ez azt jelenti, hogy a Tóra titkai csak azok számára tárulnak fel, akik félik az Ő nevét, akik megtartják az Ő dicsőségét szívükkel és lelkükkel, azoknak akik sose követnének el istenkáromlást. Ez a bölcselet rejtettségének harmadik része.
A rejtettség ezen része a legszigorúbb, mivel ez a fajta kinyilatkoztatásra való érdem sokakból hiányzik. Többek között ez gátol meg minden bűbájost, susmusolót és „gyakorlati” kabbalistát, akik ravaszkodóan lelkekre vadásznak, és a misztikusokat, akik a méltatlan tanulók kezei alól szerezék tudományukat, és testületileg szolgálják saját vagy mások hasznát. Ettől a világ már sokat szenvedett, és szenved továbbra is.
Tudni kell, hogy ez a rész volt csupán a rejtettség gyökere. Innentől a bölcsek túlságosan szigorúak voltak a tanítványok tesztelésében, ahogyan írják (Hagiga 13): „a fejezetek címei csak a igazságügyi elöljárónak voltak kiadva, és azoknak, akiknek szíve aggódott” és „a Maase Beresheetet ne tanulmányozzák párokban, és a Merkavát pedig ne tanulják egyedül.” Több ehhez hasonló eset volt, és az ezzel kapcsolatos félelmeknek a fent leírt okai voltak.
Emiatt kevesen vannak, akik megkapták ezt a tudományt, és még azok is, akik átmentek minden tesztükön és vizsgálatukon a legsúlyosabb eskükkel voltak kényszerítve arra, hogy ne tárjanak fel semmit erről a három részről.
Félreértések elkerülése végett az, hogy a rejtettséget három részre osztottam, nem jelenti azt, hogy maga az igazság is erre a három részre oszlik. Inkább úgy értem, hogy ez a három rész minden részletével együtt ebből a bölcseletből ered, hiszen ez csak a bölcseletre alkalmazott mindenkori tanulmányozásnak háromféle módja.
Viszont itt fel kell tennünk a kérdést: „ Ha igaz a bölcselet rejtettségének ilyesféle szigora, honnan származik ennek a bölcseletnek ezernyi összetevője?” Az erre a válasz, hogy van egy különbség az első két rész és a harmadik között. A lényeg a fenti harmadik részben rejlik, a fent kifejtett okokból kifolyólag.
De az első két rész nincs folyamatos tiltás alatt. Ez azért van így, mert néha a „lényegtelen” megfordul és megáll lényegtelennek lenni egy időre, így lényegessé válik. Ugyanígy a „lehetetlen” rész is néha lehetségessé válik. Ez két okból van így: egyrészt azért, mert a generációk evolúciója miatt, másfelől azért mert engedélyt kapnak Odafentről, ahogyan megtörtént ez Rashbival, vagy az Arival, vagy kisebb mértékben elődeikkel. Minden hiteles könyv a bölcseletről ezekből az átfordulásokból fakad.
Ezt értik azon a mondáson, hogy „Fetárok egy részletet és elrejtek kettőt.” Azt értik ez alatt, hogy megtörtént, hogy feltártak egy új dolgot, amit elődeik nem fedezetek fel. És ezért utalnak rá, hogy csak egy részt hoznak nyilvánosságra, a három rejtettség közül az elsőt, és két részt rejtve hagynak.
Ez azt mutatja, hogy történt valamni, ami ennek a feltárásnak okául szolgált: vagy a „lényegtelen” öltött „lényeges” formát, vagy az engedély lett megadva Odafentről, ahogyan fent kifejtésre került. Ez a mondás jelentése: „Egy részt feltárok.”
Ezen sorok olvasóinak, amit az évfolyamán szándékomban áll publikálni, tudnia kell, hogy mind olyan újítások, amit előttem ilyen tisztán nem mutattak be a sajátomat megelőző egyetlen könyvben sem. Szájról szájra kaptam a tanáromtól, aki erre fel volt hatalmazva, azaz ő is szájról szájra kapta a tanáraitól.
Habár úgy kaptam őket, hogy körültekintően járjak el velük, a szükségességgel vezettem be az esszémet, így az „Itt az idő cselekedni” miatt a „lényegtelen” „lényegessé” vált. Így ezt a részt teljes felhatalmazásal tártam fel, ahogyan azt fent leírtam. Bár két részt rejtve hagyok, ahogyan azt megparancsolták nekem.
