Kabbala média

Spirituális kifejezések
A spirituálisnak nincs képe, mivel nincsenek betűk, amin elmélkednének. Még ha általában ki is jelentjük, hogy ez Egyszerű Fény, ami leereszkedik a keresőhöz, ameddig valaki fel nem öltözik és el nem éri azt az Ő feltárulásának mértékében, ez is egy kölcsönvett kifejezés. Ez azért van így, mert minden, amit „Fénynek” hívnak a spirituális világban nem olyan mint a nap fénye, vagy a gyertyafény.
Amire Fényként utalunk a spirituális világban, az emberi elméből van kölcsönvéve, aminek a természete olyan, mint mikor a kétely megoldódik az emberben, és valaki felfedezi a Fény bőségét és az örömet a testen belül. Ezért néha azt mondjuk, hogy „az elme fénye”, bár ez nincs így. A fény ami ezekre a részekre ragyog a test lényegiségében, ami képtelen megkapni a szándékolt vizsgálatot, bizonyosan alacsonyabbrendű az elménél. Ezért ezek az alacsonyabbrendű szervek megkaphatják és elérhetik ezt.
Mégis, hogy képesek legyünk az elmét megnevezni valahogy, „az elme fényének” hívjuk azt. Ugyanígy „Fényeknek” hívjuk a Felső Világok valóságának elemeit, ahogyan a fény teljességét és az örömet hozzák azok számára, akik elérik őket, a testen keresztül, fejtől a lábujjakig. Ebből az okból kifolyólag, azoka akik elérik a „öltözetet” úgy nevezhetjük, hogy ők Fénybe öltöztek.
Megkérdezhetjük, „Nem volna-e helyesebb őket olyan neveken szólítani, amit a vizsgálat közben használtunk, mint megfigyelés vagy elérés, vagy hogy valamit olyan kifejezésekkel mondjunk ki, amik hangsúlyozzák a noetikus elmét?” Az a helyzet, hogy ez nem olyan jelenség, mint a noetikus viselkedésforma, mivel az elme csak egy bizonyos ág, a valóság összes eleme között. Ezért megvan a saját módszere a testet öltésre.
Nem így van ez a fokozatokkal, ahogyan teljes egységet képeznek, ami minden elemet magába foglal, ami a világban létezik. Minden elemnek megvan a saját módozata. A legtöbb részben a dolgok felfogása hasonló a mozgó dolgok felfogásához: amikor valaki elér valamiennyi lényegiséget, valaki az egészét éri el, a fejtől a lábujjig.
Ha a noetikus elme törvényei szerint ítélkezünk, azt mondhatjuk, hogy elért mindent, amit tudott abban a lényegiségben, és még ha elmélkedik is újabb ezer évig, nem tud egy jottányit sem hozzátenni. Mégis, a kezdetekben nagyon hasonló a … ahhoz, hogy azt jelentse, hogy lát mindent de nem ért meg semmit sem abból, amit lát. Mégis, az idő múlásával el kell érnünk a járulékos dolgokat, hasonlóan az Iburhoz (elgondolás), Janikához (gondoskodás), Mohinhoz (felnőttség), és a másiodik Iburhoz. Ekkor elkezdi érezni és használni az eléréseket minden módon, amit kíván.
Viszont valójában, nem adott hozzá egy dolgot sem ezekhez az elérésekhez, amit megszerzett a kezdetekben. Olyan ez mint az érés: előzetesen éretlen volt, mivel nem tudta megérteni azt, és most már megérett és teljes.
Így láthattok egy nagy különbéget a noetikus jelenség viselkedéséhez képest. Ebből az okból, a meghatározások, amiknek használatához hozzászoktunk, nem lesznek teljesek a számunkra a noetikus jelenséggel. Arra kényszerülünk, hogy csak azokat az irányultságokat használjuk, amik érvényesek a fizikai dolgokra, mivel az ő alakjuk teljesen hasonló, bár a lényegiségük teljesen távoli.