A Misna mondatának tisztázása: „Minden előlegben van és az Erődítmény szétterjed Minden Életen”
Most hogy minden fent leírt dolgot megtanultunk, megérthetjük azt a nem tiszta mondatot, ami a Maszehet Avot-ban van (harmadik fejezet, 16-os rész). A következően olvasható: „Ő (Rabbi Akiva) azt mondaná, hogy minden előlegben van és az erődítmény szétterjed minden életen. A bolt nyitva és a boltos halogatott fizetséggel adja el az áruit; a könyv nyitva és a kéz ír. És mindenki aki kölcsönre akar vásárolni, az jöjjön és vásárolhat kölcsönre, és a behajtók rendszeresen visszatérhetnek, napról napra, és behajthatnak az embertől tudva vagy tudomás nélkül. És van mire támaszkodniuk, és a megítélés igaz és minden készen áll a lakomára.”
Megvan az oka, hogy ez a mondat miért maradt homályos hasonlat, még egy utalás nélkül is a jelentésére. Ez azt mondja el nekünk, hogy van egy nagy mélység, amibe belemerülhetünk; csakugyan a tudás, amit eddig elértünk ezt valóban tisztává teszi.
A forma átalakításának kereke
Először is, hadd mutassam be a bölcseink véleményét a világ jövendő generációi számára: bár mi olyan testeket látunk amik generációról generációra változnak, ez csupán a testekkel van így. De a lelkek, amik a testnek magának lényegét jelentik, nem tűnnek el, hogy helyettesítve legyenek, hanem testről testre szállnak, generációról generációra. Ugyanazok a lelkek, amik az özönvízkor voltak, eljöttek Babilon idején is, és az egyiptomi száműzetés és az egyiptomi kivonulás idején… stb. egészen eddig a generációig, és a korrekció végéig.
Így a mi világunkban nincsenek új lelkek, olyan módon ahogyan a testek megújulnak, csak egy bizonyos mértékű lélek van, aki a forma átalakításának kerekén inkarnálódik, mivel mindig új testbe és új generációba öltöznek.
Ennélfogva a lelkekre való tekintettel, minden generáció a Teremtés kezdetétől egészen a korrekció végéig egy generáció, ami az életét több ezer éven keresztül kiterjesztette, egészen addig ameddig fejlődött, és korrigálttá nem válik, ahogyan lennie kellene. És a tény, hogy mindeközben mindegyikük számtalanszor cserélte ki a testét, ez teljesen nem tartozik ide, mivel a testnek magának a lényege, amit „léleknek hívnak” nem szenvedte el mindezeket a változásokat.
És sok bizonyíték van ami erre mutat, és egy nagy bölcselet is, amit úgy hívnak hogy a „lelkek inkarnációjának titka”. És miközben ez nem a magyarázat helye, a dolgok fontossága miatt, megéri rámutatni a tanulatlanok számára, hogy a reinkarnáció megjelenik a megfogható valóság minden tárgyával, és minden tárgy a saját útján végtelen életet él.
Bár a mi érzékeink azt mondják nekünk, hogy minden múlandó, ezt csupán csak így látjuk. Valójában csak inkarnációk vannak itt – egyik rész sem mozdulatlan és egy pillanatra sem áll meg, hanem inkarnálódik a forma átalakulásának kerekén, semmit sem veszítve a lényegéből útközben, ahogyan a fizikusok megmutatták.
És most letisztázhatjuk a mondatot: „Minden előlegben van.” Ez ahhoz hasonló, mint amikor valaki pénzt ad kölcsön a barátjának, hogy őt a haszna partnerévé tegye. Azért hogy biztos legyen benne hogy nem veszíti el a pénzét, biztosítékként adja neki, és így minden bizonytalanságtól mentes. Ugyanez érvényes a világ teremtésére és a létezésére, amit a Teremtő elkészített az embereknek, hogy foglalkozzanak vele, és valójában elérjék a Dvekut magasztos célját Ővele, ahogyan az a „Matan Torah” című cikkben elmagyaráztam (hatodik rész). Így azon kellene gondolkodnunk, hogy ki veszi rá az emberiséget hogy az Ő munkájával foglalkozzon, ameddig el nem jutnak ehhez a magasztos célhoz?
Rabbi Akiva azt mondja erről nekünk hogy „minden előlegben van”. Ez azt jelenti, hogy minden, amit Isten a Teremtésbe helyezett és az embereknek adott, nem szabadon adta nekik, hanem biztosítékkal biztosította be magát. És képzelhetjük, hogy milyen biztosítékot adott?
A következő mondással felel: „és egy erődítmény terjed szét az összes életen”. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő okosan kigondolt egy csodálatos erődítményt és a teljes emberiségre szétterjesztette, hogy senki se meneküljön. És az élőt el kell kapni, és ebben az erődítményben kell tartani, hogy bizonyosan elfogadja az Ő munkáját, ameddig el nem érik a magasztos céljukat. Ez a biztosíték, amivel a Teremtő bebiztosította magát, hogy garantálja hogy semmi kár nem származik a Teremtés cselekedetéből.
Ezután részletesen magyarázza és azt mondja, „A bolt nyitva.” Ez azt jelenti, hogy a világ úgy tűnik nekünk mint egy nyílt bolt, tulajdonos nélkül, és bárki aki átmegy ezen, bőségesen kaphat, amennyit csak kíván, minden költségtől mentesen. Viszont Rabbi Akiva figyelmeztet minket hogy a boltos késleltetett fizetési móddal adja el a dolgokat. Más szavakkal, bár te nem látsz semmilyen boltost itt, tudhatod, hogy van boltos, és az az oka, hogy nem kér fizetséget, mert késleltetett fizetéssel árulja neked az árut.
És mondhatnád, „Honnan tudja az én adósságomat?” És erre ő így válaszol, „A könyv nyitva és a kéz ír.” Ez azt jelenti, hogy van itt egy általános könyv, amiben minden cselekedet fel van írva anélkül hogy egyet is elveszítenénk. És a cél körülveszi a fejlődés törvényét, amit a Teremtő az emberiségbe ágyazott, és mindig előrefelé buzdít minket.
Ez azt jelenti, hogy a romlott magatartások az emberiség állapotaiban pont azok, amik a jókat generálják. És minden jó állapot, semmi mást nem jelent csupán a munka gyümölcsét, a rossz állapotban, ami megelőzte azt. Valóban, ezek az értékei a jónak és rossznak nem utalnak az állapot értékére magára, hanem csak az általános célra: minden állapot, ami az emberiséget közelebb viszi a célhoz, jónak tekinthető, és ami ezt akadályozza, rossznak tekinthető.
Csak ezzel a mintával lett a „fejlődés törvénye” megépítve – a romlottság és a gonoszság az olyan állapotban jelenik meg, amit az jó állapotot okozó és generáló állapotnak tekinthetünk, hogy minden állapot elég sokáig tartson, hogy megnövekedjen a gonosz olyan mértékig a nyilvánosságban, hogy már ne legyenek képesek azt elviselni. Ebben az időben a nyilvánosságnak egyesülnie kell ellene, lerombolni azt és újraszervezni egy jobb állapotot a generáció korrekciójának érdekében.
És az új állapot is addig tart, ameddig a gonosz szikrái meg nem érnek benne, és el nem érnek egy olyan szintet, hogy már nem lehet azokat tolerálni, és ebben az időben le kell azt rombolni és ennek előnyére egy kényelmesebb állapot épül fel. És így az állapotok megtisztítják egyikről a másikra, fokozatról fokozatra, ameddig egy olyan korrigált állapotra nem jutnak, ahol nincs szikrája a gonosznak.
És úgy találhatjátok, hogy minden mag, amiből jó állapotok nőnek csupán romlott cselekedetet jelent maga, tehát minden gonosz ami megjelenik és a gonoszok kezéből származik, a generációban kapcsolódik és felhalmozódik egy nagy összességgé, egészen addig, amíg olyan nagy súlya nem lesz, hogy a nyilvánosság nem bírja elviselni azt. Ekkor felkelnek és lerombolják azt és egy vágyottabb állapotot teremtenek meg. Így láthatjátok, hogy minden gonosz feltétellé válik a vezető erő számára, ami által a jó állapot kifejlődik.
Ezek Rabbi Akiva szavai: „A könyv nyitva és a kéz ír.” Bármilyen állapota a generációnak olyan mint egy könyv, és minden gonosztevő olyan mint az író kéz, mivel minden gonosz bele van vésve és le van írva a könyvbe egészen addig, míg olyan mértékig nem halmozódnak fel, hogy a nyilvánosság nem képes elviselni. Ebben az időben lerombolják azt a gonosz állapotot és egy vágyottabb állapottá rendeződnek be. Így minden egyes cselekedet ki van számítva és le van írva abba a könyvbe, azaz az állapotba.
És ő azt mondja, „Mindenki aki kölcsönre akar vásárolni az jöjjön és vásároljon kölcsönre.” Ez azt jelenti, hogy hisz abban, hogy a világ nem olyan mint egy nyitott bolt tulajdonos nélkül, viszont jelen van egy tulajdonos, egy boltos, aki a boltban áll és minden egyes vásárlótól a pontos árat kéri az áruért, amit elvitt a boltból, azaz erőfeszítése legyen az Ő munkájában, ha ez a bolt őt táplálja, egy olyan módon ami bizonyosan elhozza őt a teremtés céljára, ahogyan Ő ezzel megelégedik.
Az ilyen ember olyannak tekinthető, mint aki szeretne kölcsönre vásárolni. Így még mielőtt kinyújtaná a kezét, hogy elvegyen ebből a világból, ami a bolt, ezt kölcsönre vásárolja meg, hogy később fizesse ki. Más szavakkal, magára veszi, hogy dolgozik azért hogy elérje az Ő célját az idő során, ameddig a boltból él, olyan módon hogy azzal fizeti meg a díjat hogy eléri a vágyott célt.. Ennélfogva úgy tekinthető, mint aki kölcsönre vásárol, azaz kijelenti hogy visszaadja az adósságot.
Rabbi Akiva kétfajta embert ír le: az első a „nyílt bolt” típus, ami erre a világra úgy tekint, mint egy nyílt boltra boltos nélkül. Ő azt mondja róluk, „A könyv nyitva és a kéz ír.” Azaz , bár ők nem látják mi van a számlájukra írva, minden cselekedetük ettől függetlenül le vannak írva a könyvben, ahogyan fent elmagyaráztam. Ezt a fejlődés törvénye teszi meg, amit a Teremtésbe ágyaztak az emberiség akaratának ellenére, ahol a gonoszok cselekedetei maguk szítják a jócselekedetet, ahogyan azt fent megmutattam.
A második fajta embert úgy hívják, „azok akik kölcsönre akarnak vásárolni”. Ők számításba veszik a boltost, és amikor elvesznek valamit a boltból, csak hitelbe veszik azt. Azt ígéri a boltosnak, hogy kifizetik a kért árat, azaz elérik vele a célt. És azt mondja róluk, hogy „Mindenki aki kölcsönre akar vásárolni, jöjjön és vásároljon kölcsönre.
És ha azt mondod „Mi a különbség az első típus között, akinek a célja a fejlődés törvénye alapján jön el hozzájuk, és a másik típus között, akik önrabszolgaságon keresztül jutnak az Ő munkájára? Nem egyenlők a cél elérésében?”
Ezzel kapcsolatban folytatja, „és a behajtók visszatérnek rendszeresen, egyik napról a másikra és behajtanak az embertől, tudva vagy tudomás nélkül.” Így valójában mindkettő kifizeti a napi részét az adósságból.
És amilyen erők az Ő munkájával foglalkozás miatt jelennek meg, azok a hűséges behajtóknak tathatóak, akik minden nap begyűjtik az adósságot részletekben, egészen addig, amíg teljesen ki nem lett fizetve, a hatalmas erők amik a fejlődés törvényébe vannak ágyazva, szintén hűséges behajtók akik a napi részletüket megfizetik az adósságból, egészen addig, amíg teljesen vissza nincs fizetve. Ez a jelentése annak, hogy „és a behajtók rendszeresen visszatérnek, egyik napról a másikra, és behajtanak a személytől.”
Viszont hatalmas különbség van és távolság köztük, ami amiatt van, hogy „tudva vagy tudomás nélkül.” Az első típus, akitől a fejődés behajtói vasalják be azt adósságot, tudomás nélkül fizetik vissza az adósságukat, de viharos hullámok jönnek föléjük, a fejlődés erős szelén keresztül, és hátulról nyomják őket rájuk erőltetve, hogy előre lépjenek.
Ezért az ő adósságuk az akaratuk ellenére van behajtva és nagy fájdalmaik vannak a gonosz erők megjelenése miatt, akik hátulról tolják őket. De a második típus kifizeti az adósságát, ami a tudatos elérése a célnak, a saját számlájukra, azzal hogy megismétlik a cselekedeteket, amik felgyorsítják a gonosz felismerésének érzékét. És a munkájuk során kétszeresen nyernek.
Az első nyeremény, hogy ezek az erők, amik az Ő munkájából megjelennek, úgy jelennek meg számára, mint egy húzó, mágneses erő. Ők a szabad akaratukból üldözik ezeket, a szeretet szellemiségével. Szükségtelen mondani, hogy szabadok mindenféle szenvedéstől, és csapásoktól, ami az első típusnál jelen van.
A második nyeremény, hogy felgyorsítják a vágyott cél elérését, mivel ők az igazak és a próféták, akik elérik minden generáció célját, ahogyan azt „A Kabbala Bölcseletének Lényege” című esszémben elmagyaráztam a „Mi köré épül a Bölcselet” című részében.
Minden előlegben van és az erődítmény szétterjed minden életen. A bolt nyitva és a boltos halogatott fizetséggel adja el az áruit; a könyv nyitva és a kéz ír. És mindenki aki kölcsönre akar vásárolni, az jöjjön és vásárolhat kölcsönre, és a behajtók rendszeresen visszatérhetnek, napról napra, és behajthatnak az embertől tudva vagy tudomás nélkül. És van mire támaszkodniuk, és az megítélés igaz és minden készen áll a lakomára.
Így láthatod, hogy van egy nagy távolság azok között, akik tudva fizetnek és azok között akik tudatlanul fizetnek, ahogyan a fény, az öröm és az élvezet magasabb rendű, mint a sötétség, fájdalom és a gyötrődés. És tovább mondja: „És van mire támaszkodniuk, és a megítélés igaz.” Más szavakkal, megígéri, hogy mindazok, akik tudva fizetnek és készakarva, hogy „van mire támaszkodniuk”, hogy van egy nagy erő az Ő munkájában, hogy elvigye őket a magasztos célhoz, és megéri nekik hogy felvegyék magukra az Ő terhét.
És mindazokról, akik tudomás nélkül fizetnek, azt mondja, „és a megítélés igaz”. Úgy tűnik, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogy a Gondoskodás miért engedélyezi ezeket a romlottságokat és gyötrődéseket, hogy megjelenjenek a világban, amiben könyörtelenül fortyog az emberiség.
Ő azt mondta erről, hogy a „megítélés igaz” mivel „minden készen áll a lakomára” az igazi célra. És a magasztos öröm, aminek meg kell jelennie az Ő céljával együtt a Teremtésben, amikor minden baj, erőfeszítés és gyötrelem ami az idő során megjelenik előttünk, úgy fog tűnni majd, mint egy vendéglátó, aki tényleg azzal foglalkozik, hogy a nagyszerű lakomát elkészítse a meghívott vendégek részére. És ő az elérendő kitűzött célt egy lakomához hasonlítja, akinek a vendégei nagy örömmel vesznek azon részt. Ezért mondja ő, „és a megítélés igaz, és minden készen áll a lakomára.”
Ahogyan azt a Bereshet Rabbában találjátok, a hatodik fejezetnél, az ember teremtésének vonatkozásában: az angyalok megkérdezték a Teremtőt: „Ki az az ember, akivel olyan gondos vagy? És az emberfia az, akit meglátogatsz? Miért kell neked ez a baj?”
És a Teremtő azt mondta nekik: „És miért volt Cona és Alafim megteremtve?” Van egy hasonlat egy királyról, akinek volt egy tornya javakkal megtöltve, de nem volt vendége. Milyen öröme volt ennek a királynak a teljes tornyában? Azt mondták Neki: „Világ Ura, parancsolónk, milyen nagyszerű a neved szerte az földön. Tegyed azt, amiben örömedet leled.”
Magyarázat: Az angyalok, akik látták mindazt a fájdalmat és gyötrelmet, ami vár az emberiségre, elgondolkoztak, „Miért kell neked ez a baj?” És a Teremtő úgy válaszolt neki, hogy valóban van egy tornya, tele javakkal, de csak az emberiség van meghívva oda. És persze az angyalok lemérték az örömöket ebben a toronyban ami vendégeire vár, a bajokkal és a gyötrelmekkel összehasonlítva, ami az emberiségre vár.
És amikor látták, hogy megéri az emberiségnek, hogy szenvedjen a jóért, ami várt rájuk, egyetértettek az ember megteremtésével, ahogyan Rabbi Akiva mondta, „és a megítélés igaz, és minden készen áll a lakomára.” A Teremtés kezdetétől, minden embernek foglalt helye van ott, és a Teremtő gondolata szükségessé teszi számura, hogy eljöjjenek a lakomára, tudva vagy tudomás nélkül.
És most megláthatjuk a próféta szavainak igazságát (Ésaiás 11) a béke próféciájában: „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével.” És ő így érvelt: „Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.” (Ésaiás 11:9)
Így a próféta a békét feltételez az egész világ számára, úgy hogy a teljes világ az Isten ismeretével töltődik ki, ahogyan fent mondtuk, hogy a kemény egoista ellenállás az emberek között, amin a nemzetközi kapcsolatok elkorcsosulnak, mindez nem hagyja a világot semmilyen emberi tanács vagy taktika által, akármi is lenne az.
A szemeink láthatják hogy a szegény beteg rettegett, elviselhetetlen fájdalmakba fordul át, és az emberiség egyszer már odavetette magát a szélsőséges jobboldalnak, Németország kapcsán, vagy a szélsőséges baloldalnak Oroszországgal. De nem csak nem könnyítette meg a helyzetet maguknak, rontották a betegséget és a gyötrelmeket, és a hangok az égig emelkedtek, ahogyan mi mind tudjuk.
Így nincs más választásunk ezen kívül, csak hogy elfogadjuk a terhét a Teremtő tudásának, azaz, hogy a cselekedeteiket a Teremtő akaratára irányítja, és az Ő céljára, ahogyan ezt eltervezte nekik a Teremtés előtt. És amikor megteszik azt, tisztán látszik, hogy az Ő munkájával, minden irigység és gyűlölet el lesz törölve az emberiségből, ahogyan azt fent bemutattam. Ez azért van, mert akkor az emberiség minden tagja egyesül egy testté és egy szívvé, telve az Isten ismeretével. Így a világbéke és az Isten ismerete egy és ugyanaz a dolog.
Rögtön ezt követően a próféta azt mondja, „Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát… és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak” (Ésaiás 11:12). Így mi megtanuljuk, hogy a világbéke a Diaszpóra gyülekezete előtt történik.
Most megérthetitek a bölcseink szavait a Maszehet Okacin végén:” A Teremtő nem talált egy edényt, ami megtartja Izrael áldását, csak a békét” ahogyan az mondja: „Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.” (Zsoltárok 29:11) Úgy tűnik el kell gondolkoznunk a hasonlaton, “egy edényt, ami megtartja Izrael áldását.” És szintén hogyan lehet levonni mindezt ezekből a szavakból?
De ezek a szavak tisztává válnak számukra, mint Ésaiás próféciája, hogy a világbéke megelőzi a Diaszpóra gyülekezetét. Ezért mondja a vers, “Az úr adjon erőt ezeknek az embereknek” hogy a jövőben, amikor a Teremtő az Ő embereinek erőt ad, azaz örökkévaló feltámadást, akkor “az Úrnak áldania kell az Ő embereit békével.” Ez azt jelenti, hogy Ő először meg fogja áltani az Ő embereit, Izraelt, békével az egész világon, és akkor Ő „Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát”.
A bölcseink azt mondták a szavak értelmével kapcsolatban: Ennélfogva a béke áldása az egész földön megelőzi az erőt, azaz a megváltást, mivel „Isten nem talált egy edényt, ami megtartja Izrael áldását, csak a békét”. Így ameddig az önszeretet és az egoizmus létezik a nemzetek között, Izrael szintén nem lesz képes a Teremtőt szolgálni a tisztaságban, mint adományozó, ahogyan írva van a szavak magyarázatában, „És te leszel nekem a papjaim királysága,” az „Arvut” című esszében. És mi tapasztalatból láthatjuk, hogy a földre érkezés és a Templom megépítése nem állandó, hogy megkapjuk az áldásokat, amit Isten atyáinknak ígért.
És ezért azt mondták, „Isten nem talált egy edényt, ami megtartja az áldást”, ami azt jelenti, hogy Izraelnek eddig nem volt edénye, hogy megtartsa atyái áldását. Ennélfogva az eskü, hogy mi elnyerhetjük a földet a teljes örökkévalóságra, még nem teljesült, mivel a világbéke az egyetlen edény, ami lehetővé teszi megkapni atyáink áldását, ahogyan Ésaiás próféta mondja.
