Egy empirikus, tudományos kutatás az Isten munkájának szükségességéről
“Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket.
Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről.” (Ésaiás, 11)
„Rabbi Simon Ben Halafta azt mondta, „Isten nem talált egy edényt, hogy megtartsa Izrael áldását, és azt mondja: „Az Úr erőt adott az embereinek; az Úr megáldotta az Ő embereit békével” (a Maszehet Okacin vége).
Miután bemutatták már előzetes cikkekben az általános formáját az Ő munkájának, akinek a lényege nem más, mint mások szeretete, gyakorlatilag „mások számára történő adományozásnak” határozható meg, ami azt jelenti, hogy a szeretet megjelenése mások felé az a jóság adományozása másoknak, ami legalkalmasabb a tartalmának, ami arra irányul, hogy bizonyossá tegye, hogy nem felejtjük el a célt.
Most hogy mi bizonyosan tudjuk az Ő munkájának irányítását, még mindig marad egy kérdés hogy ez a munka pusztán a hit által elfogadható-e számunkra, mindenféle tudományos empirikus alap nélkül, vagy nekünk van-e rá empirikus alapunk is. Ez az, amit szeretnék bemutatni ebben az esszében. De először átfogóan be kell mutatnom a témát magát, azaz azt hogy ki az, aki elfogadja a mi munkánkat.
De nem vagyok a formatív filozófia lelkes követője, mivel nem szeretem az elméletekre alapuló tanulmányokat, és jól ismert, hogy a legtöbb kortársam egyetért velem, mert túlságosan tisztában vagyunk az ilyen alapokkal, amik rozoga alapok; és amikor az alap ingadozik, akkor az egész épület ledől.
Ennélfogva csak az empirikus értelem kritikáján keresztül beszélek, az egyszerű felismeréssel kezdve, amivel senki nem vitatkozik, azon keresztül, hogy elemzem (elválasztom a különböző részeit a témáknak), egészen odáig ameddig eljutunk ahhoz, hogy a legmagasabb témát határozzuk meg. És mindezt szintetikusan teszem (a dolgok közötti egységen keresztül, mint az összhang és a „többi”), ahogyan az Ő munkája igazolva van és megerősítést nyer a gyakorlati vonatkozások egyszerű felismerésén keresztül.
