A Kabbala és annak lényegének tanítása

Mi a Kabbala bölcselete? Mint egy egész, a Kabbala bölcselete az isteni jelleg feltárásával foglalkozik, az odáig vezető úttal és annak minden vonatkozásával – azok, akik felülemelkedtek a világokon, és azok számára, akiknek az a sorsa, hogy feltáruljon előttük, és minden egyes jelenséggel, ami valaha megjelenhet a világokban, az idők végezetéig.

A Teremtés célja

Mivel nincs olyan cselekedet, aminek ne lenne valamijen céja, bizonyos, hogy a Teremtőnek is célja van azzal a világgal, amit a Teremtésben elénk tárt. És a legfontosabb dolog ebben az egész változatos valóságban az az érzék, amit az állatoknak adott – hogy mindegyikük érzi a saját létezését. És a legfontosabb érzékelés, a kényelemérzet, amit csupán az ember kapott meg, ami alapján érzi a fájdalmat vagy a kényelmet. Ezért bizonyos, hogy a Teremtőnek célja volt a teremtésével, ennek tárgya az ember. Azt mondták róla, „Az Úr minden munkája érte létezik”.
De még meg kell értenünk, hogy mi az a cél, amivel ezt a mindenséget megteremtette a Teremtő? Valóban az, hogy magasabb, fontosabb fokra emelkedjen, hogy érezze az Istenét úgy, ahogyan az emberi érzékekkel érez, amik már megadatottak számára. És ahogy valaki tudja és érzi a barátja kívánságait, úgy fogja megtanulni a Teremtő szavait, ahogyan Mózesről megírták, „És a Teremtő szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogyan az ember egy barátjához beszél.”
Bárki lehet olyan, mint Mózes. Kétségtelen, hogy bárki aki a Teremtést vizsgálja előttünk látni fogja az azt Működtető nagy örömét, aki addig alakítja a sorsát, ameddig az szert nem tesz a csodálatos észlelésre, hogy képes legyen a Teremtővel beszélgetni és úgy társalogni Istennel, mint ahogyan azt egy barátjával teszi.

Fentről lefelé
Tudvalevő, hogy a cselekvés vége, a megelőző gondolatban benne lakozik. Mielőtt valaki gondolkodni kezd arról, hogy hogyan építsen egy házat, az illető arra gondol, milyen lehet majd benne lakni, ami a cél. Ennek megfelelően vizsgála az ábrákat, hogy azt a célnak megfelelővé tegye.
Így van ez a mi anyagunkkal is. Ha egyszer már tanultunk a célról, az tiszta, hogy miből áll a Teremtés, minden sarkon belülről és kívülről, teljesen előzőleg elrendezve, hogy nevelje az emberiséget a közepéről, hogy fejlessze képességeit, ameddig meg nem érzi az Isteniséget, mint ahogyan valaki a saját barátját érzi.
Ezek az emelkedések olyanok, mint egy létra fokai, fokról fokra elrendezve, ameddig teljessé nem válik és eléri célját. És tudni kell, hogy ezeknek a fokoknak a mennyisége és minősége két valóságban van megformálva: 1) Az anyagi lényegek létezésében és 2) a spirituális fogalmak létezésében.
A Kabbala nyelvében úgy hívják őket, hogy „Felülről lefelé” és „lentről Felfelé”. Ez azt jelenti, hogy a megtestesült anyagok az Ő Fényének kinyilatkoztatási fokozatai Felülről lefelé – az első forrástól, amikor bizonyos mennyiségű Fény az ő Lényegiségétől el lett vágva és Cimcumról Cimcumra le volt korlátozva (megszorításról megszorításra), ameddig a testi világ megszületett ebből, megtestesült teremtményekkel annak teljesen az alján.

Lentről Felfelé
Ezután kezdődik a lentről Felfelé tartás rendje. Ezek azok a létrafokok, amin az emberiség felmászik, hogy elérje a teremtés célját. Ez a két valóság minden részletében tárgyalásra kerül a Kabbala bölcseletén keresztül.