Száműzetés és megváltás

Harmónia a vallás és a fejlődés törvénye vagy a vak sors között
„És ezen a nemzetek között ne légyen nyugalom!”
--Deuteronómia 28:85
„És amelyik eszedbe jut, nem lesz egyáltalán; abban amit mondasz nemzetek leszünk, mint az országok családja.”
--Ezekiel 20:32
--Ezekiel 20:32
A Teremtő kétségtelenül meg fogja mutatni nekünk, hogy Izrael nem létezhet a száműzetésben és nem lesz nyugalma, ahogyan a többi nemzetnek, aki szét lett szórva a többi között és nyugalmat talált, és beléjük olvadt, ameddig nyoma sem maradt azoknak. Nem így van ez Izrael házával. Ez a nemzet nem talál nyugalmat a nemzetek között, ameddig meg nem valósítja a verset, „És onnan keresni fogod at Uradat Istenedet és megtalálod Őt számodra és kérni fogod őt teljes szíveddel és lelkeddel” (Deuteronómia 4:29).
Ezt meg lehet vizsgálni a Gondoskodást tanulmányozva, és a verset, ami kijelenti rólunk, „a Tóra igaz és az összes szava igaz, és jaj nekünk, ameddig kételkedünk az igazságában.” És mi azt mondjuk minden dorgálásról, hogy az véletlen miatt van vagy vak sors által. Ennek csak egyetlen orvossága van – hogy a bajokat visszahozza ránk egy olyan mértékig, ameddig meglátjuk, hogy azok nem véletlenszerűek hanem kitartó Gondoskodásból vannak; amit a Szent Tórában nekünk szántak.
És le kell tisztáznunk ezt a témát a fejlődés törvényével magával: a természete a kitartó Gondoskodásna hogy mi elértük a Szent Tórán keresztül, ahogyan a Tóra útja a Gondoskodásban (lásd „Két út”) egy gyorsabb fejlődést jelent nekünk, mint a többi nemzeté aki hozzánk jött. ÉS mivel a nemzet tagjai így fejlődtek, mindig ott volt a szüksége hogy előrejusson és különösen aprólékos volt minden tórai Mitzvot-tal. És mivel ők nem tették volna ezt meg, hanem bele akarták foglalni a szűk önzőségüket, azaz a Lo Lishmát, ez fejlesztette ki az Első Templom lerombolását, mivel ők a gazdagságot és a hatalmat dicsőítették az igazság felett, mint a többi nemzet.
De mivel a Tóra megtiltja ezt, ők megtagadták a Tórát és a próféciát és alkalmazkodtak a szomszéduk módszereihez és így élvezhették az életet amennyire az önzőség megkövetelte tőlük. És mivel ők megtették ezt, a nemzetük hatalma megsemmisült: néhányan követték a királyokat és az önző hivatalnokokat, és néhányan a prófétákat követték. És ez a kettéválasztódás folytatódott a rombolásig.
A Második Templomban ez méginkább feltűnő volt, hiszen az elválasztottság kezdete nyilvánosan be lett mutatva erkölcstelen tanítványok által, akiket Cadok és Bütosz vezetett. Az ő lázadásuk a bölcsek ellen alapvetően a Lisma megtartása körül volt, ahogyan a bölcseink mondták, „Bölcs ember vigyázz a szavaiddal!” Mivel ők nem akartak visszavonulni az önzőségtől, közösségeket alkottak a romlott fajtájukból és nagy szekta lettek, amit „Cdokim”-nak hívtak, akik gazdagok voltak a tisztek közöttt, önző vágyakat kergettek, ami nem hasonló a Tóra útjához. És harcoltak a Prusimmal és a római királyságot hozták hogy Izrael fölött uralkodjon. Ők azok akik nem békéltek meg a császáriakkal ahogyan a bölcsek javasolták a Tóra alapján, ameddig a ház le nem lett rombolva és Izrael dicsősége száműzetésbe nem ment.